Újjászületés - keresztény oldal

 Az emberiség őshazája: a paradicsom

A Biblia tanítása szerint az első emberpár, Ádám és Éva egy gyönyörű kertbe lett teremtve, amely ideális körülményeket biztosított az élet számára. A leírás eléggé szűkszavú, de következtetni lehet rá, hogy ez a terület, amelynek kiterjedéséről elképzelésünk sincs, elképesztő szépségű és gazdagságú lehetett. Változatos gyümülcsfák, maghozó füvek, zöldségek alkothatták ennek a földnek a növényzetét. A klíma csodálatos volt, soha nem volt tél, mindig csak nyár. Az ember vegetáriánus volt, bőségesen táplálkozhatott ezekből a javakból, amelyek begyűjtéséhez minimális munka szükségeltetett. Midenfele hűs források fakadtak, és bővizű patakok folytak, amelyekből enyhíteni lehetett a szomjúságot. Az állatok szelídek és veszélytelenek, barátságosak voltak. Az ember szó szerint áldott volt, boldog, gyermeki békével élvezte az élet természetes örömeit. Mindene megvolt, nem hiányzott semmije. Isten jelenlétében élt, nem félt tőle, mert nem létezett a bűn, ami elválassza Teremtőjétől.

Mi volt a tudás fája? Hogyan került oda, és miért volt rá szükség?

Isten az embert szabadnak teremtette, meg akarta adni neki a lehetőséget, hogy szabadon válasszon jó és rossz között.Az embert a szabadság teszi emberré, anélkül csak báb, rabszolga lenne. A lázadás a szellemi univerzumban már az ember teremtése előtt megtörtént. Az angyalok egy része, élükön Luciferrel fellázadt Isten ellen, létrehozva a gonosz birodalmát. Ezek az erők már a kezdet kezdetén kiszemelték az embert, hogy kiragadják őt az Istennel való közösségéből, és a maguk oldalára állítsák. Az Úr az ők zsarolásukra helyezte ezt a fát a kertbe, amely azt hivatott jelképezni, hogy az ember ellen tud állni a gonosznak, saját akaratából hűséges marad Istenhez azzal, hogy nem eszik a számára tiltott fa gyümölcséből.

Boldognak lenni vagy tudni? Miért nem mindkettő?

Ezzel kapcsolatosan is csak sejtéseink vannak. Az ókori görögök is többféle tudást különböztettek meg. Létezik a techné, a környezet megismerésének és átalakításának a tudománya, és létezik a bölcsesség, az aletheia, amely befelé és az Isten felé, a világ törvényeinek a megismerése felé irányul. Valószínű, hogy Isten a tiltással az mindkettő veszélyeitől meg akarta óvni az embert. De a legfőbb bűn mégis az engedetlenség volt, hogy az ember nem hallgatott Isten szavára, és ezzel semmibe vette annak tekintélyét, megszegve az Isten iránti szeretet törvényét.
   Az biztos, hogy a tudás nem feltétele a boldogságnak, ezt a pszichológia is elismeri. Boldogok a lelki szegények, tanítja Jézus. Az tudomány, például az orvostudomány kétségkívül nagy áttöréseket hozott a gyógyításban, de ne felejtsük el, hogy betegségek és a halál a paradicsomban nem léteztek, így a bűnbeesés előtt nem is volt szükség erre. A tudomány más területeinek a fejlődése következtében az ember megtanult hatékonyan ölni, de erkölcsileg nem lett jobb, legföljebb képmutatóbb.

Mit mond a tudomány?

A tudomány mai álláspontja szerint is az emberi faj, a homo sapiens, egy szűk területről, amely a közmegegyezés szerint Afrikában volt, kiindulva, elterjedve népesítette be a földet. Az emberi populáció eredete néhány egyedre vezethető vissza.

Átkozott lesz miattad a föld

Az ember engedetlensége miatt, vagyis mert evett a tudás fájáról, ki lett űzve a paradicsomból.Belecsöppent egy vad és kietlen környezetbe, ahol a puszta túlélés is kérdésessé vált. Zord klíma, hideg telek és forró nyarak fogadták. A mindennapi élelemért nagy területeket kellett bejárni. Meg kellett tanulni különbséget tenni ehető és mérgező növények, gombák között. A kisérletezésbe sokan belehaltak, míg megszületett a tudás. A hosszú, hideg teleken sokan megfagytak, sokan éhen haltak. Rákényszerültek a vadászatra, húsevésre, gyakran ettek dögöket is. Egy tudós emberi csontokon kannibalizmusra utaló jeleket, bevágásokat talált. A vadászat sokszor áldozatokat szedett. Csak az erősek éltek túl. Elszaporodtak a betegségeket hordozó szúnyogok, rágcsálók, bögölyök, nagy vérszívó legyek jelentek meg.
    A Biblia ezt írja: ,,...legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.”Hát erről szól a földművelés. Örök harc a bogáncsokkal, kórókkal, gazzal. Kicsikarni az élelmet az átkozott földből. Küzdeni az aszállyal. Verejtékezni a fullasztó melegben. Rettegni a jégtől, a vaddisznóktól, akik széttúrják a vetést. A varjak felszedegetik a szétszórt magvakat. Hernyók, tetvek pusztítják a gyümölcsfákat, a csemeték gyökereit pockok rágják el. A filoxéra a múlt század elején többezer hektár szőlőt semmisített meg. A zöldségeket csigák eszik, ragya pusztítja. A háziállatokat betegségek, pestis tizedeli. Ugyanúgy az embereket is.

Az emberi faj degenerálódása. Egy testvérgyilkosság margójára, avagy Káin elszabadul

A tudósok többsége szerint létezik az evolúció. Létezett egy bizonyos majomfajta, amely leszállt a fáról, és elkezdett eszközöket használni. Aztán csak fejlődött, egyre csak fejlődött, ügyesedett, okosodott, míg eljutott a fejlettségnek a mai fokára. A valóság azonban pont ezzel ellentétes. Az ember a legtökéletesebb és legfejlettebb a teremtése után közvetlenül, a paradicsomban volt. Aztán a szétszóratás után elkezdett satnyulni, testileg és lelkileg visszafejlődni. Elhatalmasodott benne a düh, a gyűlölet, a félelem. Meggörnyedt a lét súlya alatt. Állatbőrökbe burkolózott. Félelmében fegyvereket kezdett gyártani. Kezdetlegeseket, majd egyre jobbakat. Megjelentek az ilyen-olyan csoportok. Homo neanderhalis és mások. Aztán az egyik, a legravaszabb és a legkegyetlenebb kiirtotta a többieket és benépesítette az egész földet. Homo sapiens sapiens. Ezek vagyunk mi.

Ahogy a kint és bent létezik   

Létezik egy bent, amikor Istennel vagy. Istennel a templomban. Istennel a közös kuckóban. Istennel az erdőben.Ide mindig lehetett menekülni. Létezik a kint, amikor Isten nélkül vagyok. Egyedül a pusztában.Egyedül az erdőben. Egyedül a városban. Magány és őrjítő félelem. Kell a bor, a drog, a szex. Az utazás. Egy ideig az is segít. Elmenni máshova. Elvándorolni.

Mióta lettünk ennyire kegyetlenek?

Népírtások, tisztogatások, válogatott kínzások, embertelen kivégzések.
A történelem legnagyobb népírtását állítólag a mongolok követték el, körülbelül harminc millió embert gyilkoltak le néhány év alatt. A hutik emelett labdába sem rughatnak a maguk egymillió legyilkolt tuszijával, de a belgák Kongóban ennél egy-két millióval többet produkáltak. Zsidó holokauszt. Örmény holokauszt. Az amerikai őslakosok kiirtása. Meg még több ezer, vagy tízezer gyilkolászás, melyet talán érdemesnek sem találtak feljegyezni. Magyarország kétharmada valamikor a tizenhatodik században gyéren lakott pusztasággá vált. A harmincéves nagy vallásháború ideje alatt a németek majdnem kiirtották magukat. Máglyák és inkvizició. Karóba húzás és spanyolcsizma. Sorolhatnám még.
    Közben ott él bennünk a jóság, az isteni szikra. Azért mégis emberek maradtunk. Az emberi jóság első bizonyítéka egy régészeti lelet, egy összeforrt törött combcsont. Ez az ember normális esetben a természet törvényei szerint meg kellett volna haljon, mint megannyi más sérült állat. De nem ez történt, hanem valaki biztonságos helyre vitte, ápolta, etette, gondozta. Lót életét kockáztatta Szodomában, hogy megmentse vendégeit. Sokan rejtegettek zsidókat hónapokig a második világháború ideje alatt. Muzulmán papok bújtattak el örmény gyerekeket a törökök elől 1916-ban. Sokan teszik pénzzé minden vagyonukat, utaznak több ezer kilométert, hogy éhező gyerekeknek adjanak enni. Sokan ápoltak leprásokat. Egy gyerek odaajándékozza féltett játékát egy másiknak. Valaki befogad egy kóbor kutyát. Valaki felszabadítja a rabszolgáját. Valaki kienged egy kalitkába zárt madarat.

Miért nyüzsgünk egyfolytában, avagy ember embernek farkasa

Az ember az ősidőktől csak vándorol és vándorol. Elképesztő távolságokat tett meg gyalog és lovon, egyszerű csónakokkal vagy vitorlásokkal, és közben szorgosan irtogatta azokat, akiket útjában talált, vagy ha nem, hódoltatta őket vagy behódolt, keveredett, asszimilált vagy asszimilálódott. Közben esetleg nevet, nyelvet váltott, ruhát, kultúrát cserélt. Megtanult vagy elfelejtett lovagolni, hajózni, földet művelni, várost építeni, írni és olvasni. Nomád népek emelkedtek fel keleten és indultak el nyugat felé, mindig csak nyugat felé. Kellett a nagyobb legelő, űzték őket maguk előtt a nagyobb, erősebb népek. Hajtotta őket a rablás ösztöne, a kalandvágy is. Birodalmak emelkedtek fel és estek szét. Aztán az évezredek, évszázadok pora belepte őket. Nem maradt fenn belőlük csak néhány lovassír, érme, szíjvég, övcsat, tarsolylemez.
   És mindezeket magunkban hordozzuk. Mert félünk és rettegünk. A kollektív tudattalan. Félünk a bevándorlóktól, migránsoktól. Félünk, hogy elveszítjük nyelvünket, kultúránkat. Félünk, hogy elveszítjük mindenünket, és menekülnünk kell. Félünk az éhínségtől. Félünk, hogy csődbe megy a bank, ahol a pénzünket tartjuk. Az inflációtól. Félünk vírusoktól, járványoktól. A ráktól. A munkanélküliségtől. Az oroszoktól vagy az amerikaiaktól, esetleg a kínaiaktól. A klímaváltozástól. Az atomháborútól. Vagy csak úgy egyszerűen félünk. Talán csak attól, hogy egyszer talán majd tényleg félnünk kell.

Pusztalakóból városlakó, és fordítva

   A legendás Ábrahám városlakó volt, majd Isten hívására pusztalakóvá, pásztorrá, sátorban élővé vált. A civilizáció a városokból áradt szét, ugyanakkor már az ókori városok is a romlottság, a bűn fertői voltak. A nomadizmushoz mindig járult a nehéz életkörülményeknek tulajdoníthatóan egyfajta erkölcsi frissesség, ártatlanság, amely gyakran a kívülállók, idegenek elleni vérszomjas kegyetlenséggel kompenzálta magát. Egy nomád számára egy város puszta léte is kihívás. Gyáva, művelt, elpuhult férfiak és gyönyörű, illatos nők lakóhelye, amelyet meg kell hódítani, kincseit és asszonyait el kell rabolni, házait fel kell égetni, falait le kell rombolni. Aztán évszázadok múlásával sok nomádból is városlakó, kézműves, kereskedő vált, szelíd földműves vagy könyvolvasó. Városukra majd új nomádok vetnek szemet.

Rettegés és jóindulat-amikor lépten-nyomon istenekbe botlunk

Eközben egyszer csak megjelentek az istenek. Egyre többen lettek. Hamarabb csak a távolból figyeltek, puhatolóztak, majd a bűnöktől, gyengeségektől vonzva elárasztották a világot. Nem, most nem csak kő, vas, fa, fém bálványokról van szó, hanem valóságos gonosz lelkekről, akik befészkelték magukat a városokba, falvakba, emberi testekbe. Az emberek neveket adtak nekik és imádták őket. Áldozatokat mutattak be nekik, néha még emberáldozatot is. Tudták, hogy jóindulatukat nehéz elnyerni, de könnyű elveszíteni. Aztán a korszellemnek engedelmeskedve ezek újra névtelenségbe vonultak. Tudták, hogy hamarosan eljön az emberfia, és kiűzi őket.

Urak, szolgák, szabadok

Az emberek között vannak urak, szolgák, szabadok. Régen törvénybe foglalták őket, ma csak úgy elvannak. Sok szolga azt hiszi ma magáról, hogy ő szabad, és sok úr és szabad magát megalázva szolgaként küzd a sötétség erői ellen. Sokan nem tudják, hogy a börtönben is lehetsz szabad, mint Pál, ugyanakkor gazdagként is lehetsz a pénz rabszolgája.

A luxus csúcsa-a művészet

Manapság sokan beszélnek a művészetről, de kevesen értik. Valójában a művészet luxus, titokteljes tobzódás, melyet csak Isten engedhet meg magának, amikor alkot, teremt. Az összes többi csak halvány utánzata vagy giccses paródiája ennek.

És hol volt Isten mindeközben?

Isten ott volt a helyén, és figyelt. Kész volt a megmentési terv már a világ megteremtése óta, de várnia kellett, el kellett jöjjön az idők teljessége. A Fiú már a kezdet kezdetén létezett. Nem volt szükség sietségre.

A kiválasztottak

Első lépés: Isten kiválaszt egy népet a sok közül. Ők voltak a héberek. Hogyan kezdődött az egész? Vissza kell térnünk újra Ábrahámhoz, aki a városból kiköltözött a pusztába. Mire száz éves lett, de még nem volt gyermeke, ami számára elég lehangoló volt, találkozik egy küldöttel , vagy magával Istennel talán, és az megigéri neki, hogy nagy nép atyjává teszi őt. Hihetetlenül hangzik, de azért feldereng neki valami, fejében kezd összeállni a kép. Nagy néppé teszlek, mondta az Úr. És Egyiptomban már hatszázezren voltak. Szedett-vetett társaság, vályogvető rabszolgák. Nem voltak sem szebbek, sem műveltebbek, sem jobbak, sem gazdagabbak, mint más népek, sőt. Aztán megszöktek, és a pusztában negyven évig bolyongtak körbe-körbe. Kánaán, a megigért föld lebegett a szemük előtt. Isten a vezetőjüknek, Mózesnek rendszeresen utasításokat adott, majd mindezek megkoronázásaként rábízta a kőtáblákba vésett Törvényt. Miért pont ők lettek kiválasztva? Nem lehet tudni biztosan. Talán azért, mert Isten szereti használni a kicsiket, gyengéket, alázatosokat. Nem csak önmaguk miatt lettek kiválasztva. A terv az volt, hogy megtérve, megszentelődve az egész világ,minden nép világosságai, tanítói lesznek. Közülük fog származni a Messiás, aki elveszi az egész világ bűneit.

Isten terve: a Krisztus-projekt

A választott néppel kapcsolatos számítások nem nagyon jöttek be. Amikor csak tehették, megtagadták a törvényt, minden rosszat elkövettek, bálványimádókká váltak. Hátat fordítottak Istennek. Egy-egy próféta hatására magukba szálltak ugyan egy kis ideig, de aztán kezdődött minden előlről. Kiváló vallásgyakorlókká , farizeusokká váltak. Következett a keményebb bánásmód, babiloni fogság, rómaiak. Mikor látszólag minden remény elszállt, eljött az idő, hogy az Úr személyesen vegye a kezébe a dolgokat. Egy éjszaka valahol egy kis város, Betlehem peremén megszületett egy kisgyerek. Isten maga jött el a földre ennek a kisfiúnak a személyében, hogy kibogozza az összegubancolódott szálakat. A tét óriási volt. Minden vagy semmi. Az emberiség egészének a sorsa forgott kockán. Krisztus már a kezdet kezdetén tudta, hogy mi a dolga. Kifizetni az emberiség nagy felhalmozódott adósságát, meghalni mindenki helyett, felkínálni a kegyelmet. Várta őt a kereszt.Benne öltött testet Istennek az emberek iránt érzett kimondhatatlan szeretete.

Miért pont Európa?

Noha a kereszténység bölcsője a Közel-Keleten volt, mint vallás mégis Európában bontakozott ki, és vált kultúrameghatározó tényezővé. Sokan nem értik, hogy a modern értelemben vett európaiság elképzelhetetlen lett volna a keresztény értékrend nélkül. Az első iskolák, kórházak megalapítása az egyházhoz kötődik. A tudomány jelentős képviselői, úttörői papok, szerzetesek voltak. Krisztus szeretetparancsa, a Biblia tanításai kellettek ahhoz, hogy létrejöjjön a szociális ellátórendszer, a nyugdíjrendszer, az egészségügyi rendszer, a közoktatás. A törvény előtti egyenlőség, a munkavállalók és a nők jogai, az általános szavazati jog, a liberalizmus, a demokrácia mind-mind az egyéni szabadság fontosságára vezethető vissza, amely Krisztus tanításának központi eleme volt. Aki ebben kételkedik, látogasson el egy olyan távol-keleti vagy afrikai országba, ahol a kereszténységnek nincsenek hagyományai, és rögtön észlelni fogja a megdöbbentő különbséget, a nyomort, a társadalmi intézmények hiányát, a kiszolgáltatottságot.

A kereszténység bűnei

A kereszténység mint európai majd amerikai specialitás és diskurzus hatalomra jutva csakhamar önmaga ellenségévé vált. Elkezdte üldözni a másképp gondolkodókat, felfüggesztette a párbeszédet. Boszorkányokat égetett, tudósokat, hitújítókat küldött máglyára. Keresztes háborúkat szervezett eretnekek, pogányok és muzulmánok ellen, minden áron karddal akarta felszabadítani a Szentföldet. Türelmetlenség, intolerancia kezdte jellemezni. Részt vállalt a gyarmatosításban, elnézte a rabszolgakereskedelmet. Nem emelt szót a zsidótörvények ellen, bűnös némasággal hallgatott, amikor zsidók millióit semmisítették meg koncentrációs táborokban. Amerika déli államaiban aktívan támogatta a rasszizmust, a feketék szegregációját, jogfosztottságát. Támogatta a Dél-Afrikai apartheid rendszert, különböző szélsőjobboldali kormányokat. Romániában nemrég keresztények tízezrei imádkoztak egy szélsőjobboldali eszméket valló államfőjelölt győzelméért.

Hogy lett bálvány az értelemből, avagy a különböző izmusok

Valamikor néhány száz évvel ezelőtt valaki kitalálta, hogy a józan észt kell trónra emelni, Isten helyébe állítani. Nietzsche szerint Isten halott, nincs többé mit várni tőle, nem kell vele foglalkozni. Európa lassan belépett a posztkeresztény korba. A tudományos materializmus szemlélete vált általánossá a közoktatásban, és ez ma is áthatja társadalmi gondolkodás egészét. Az emberek hideggé, önzőkké, hitetlenekké, hedonistákká váltak, A lélek szeme megvakult. Senki nem hisz már a csodákban. Megszülettek a huszadik század nagy krisztus pótló eszméi: szocializmus, fasizmus, marxizmus, neoliberalizmus, okkultizmus, és egy csomó más izmus, mert emberek vagyunk, és valamiben hinni csak kell. De ha az emberfia visszatér, vajon talál-e valódi hitet a földön?

Krisztus újratöltve, avagy nincs más rajtad kívül Jézus

Az emberiség egy elkövetkezendő nagy világkatasztrófától retteg. Az emberek által kitalált nagy világmegváltási tervek mind csődöt mondtak. Nyolcmilliárdan vagyunk és mindenki vár valamit. Csönd van és feszült várakozás. A politikusok és a hamis próféták még kitartóan ígérgetnek, buzdítanak, de lelkük mélyén ők is érzik, hogy itt már csak a csoda segíthet. A tömegek kezdenek dühödté, egyre inkább csalódottá válni. Valami van a levegőben. Á föld és az egek tartóoszlopai hamarosan megrendülnek. Akkor majd feltűnik az emberfiának jele az égen, miután az antikrisztus elmondja az utolsó online rikácsoló beszédét is a virtuális térben. Az angyalseregek már készen állnak. Az Úr közel! Légy készen!

                                                                                 Simon András