Újjászületés - keresztény oldal

 ,,Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?”

                                           (Eszter könyve)

    Már a nyakunk is véres, és még mindig nem tudjuk, mi a bajunk. Hamis diagnózis alapján keressük a gyógyulást, vakon tévelygünk a magunk építette labirintusban. Megkaptuk az időt, huszonhárom évet a békés munkára, erősödésre, gyarapodásra, szellemi és anyagi újjáépülésre, de mi nem tudtunk élni vele. Ezalatt az idő alatt Erdélyből eltűnt félmillió magyar, viszont pártjaink száma kettővel növekedett, ez a szomorú mérleg, amit fel tudunk mutatni. Hol, Románia melyik részén vannak a haláltáborok, gettók, ahol megsemmisítettek ennyi embert? Ja, hogy a természetes fogyás, kivándorlás? És Magyarországról miért vándorolnak ki a fiatalok, miért van szükség a röghöz kötés törvényére? Hol, melyik klinikán sterilizálták a magyar nőket a román orvosok, hogy iskoláinkból hiányzik a magyar gyerekek háromnegyede, akik meg nem születhettek, mert meg sem foganhattak? Vagy inkább a ,,tudatos családtervezés az oka? Hányat öltünk meg az abortusznak nevezett törvényes gyilkossággal, ki tudná megmondani? Ha nem lennének a szaporaságuk miatt sokat szidott cigányok, hány magyar iskolát be lehetett volna már zárni?

    Ki, melyik román főispán veszi el földjeinket, és segíti elő a román nagybirtokok kialakulását a magyar vidéken? Vagy inkább önként, boldogan adjuk oda, egy doboz cigaretta áráért áriját? Hol, melyik megyékben van a legtöbb parlagon hagyott termőföld? Hogy drága a munkabér, nem érdemes megművelni a földeket, nincs pénz gépekre, traktorokra? Hány külföldi autót hoztak be az utóbbi években Székelyföldre,tudja ezt valaki? Hol, melyik faluban szedtek erővel adót, dézsmát, hány állatot hajtottak el az istállókból román adószedők? Hány napot kellett évente uraságnak, (vár)megyének ingyen robotolni? Mert a visszasírt dicső múltban ezt tette a jobbágy, magyar, román, székely egyaránt, de még így sem fordult elő egyiknek sem a fejében, hogy telkét, földjét (ami valójában nem is az övé volt) elhagyja, műveletlenül hagyja. Ki tűzi ki Székelyföld közepére az egynyelvű ,,DE VANZARE" táblát telkére, ha nem az, aki ott lakik?

    Az elmúlt években, ahelyett hogy a valóságra építve, a földben meggyökerezve, Isten iránti hálával békében építkeztünk volna, jó példáját adtuk a koncért való marakodásnak, testvérgyűlöletnek, eszme-bálványok felemelésének, imádatának. Magunk megmaradását, megtartását most sem Istentől reméljük, hanem a hagyomány megtartó erejében bízunk, ünnepeinkkel, szimbólumainkkal akarjuk biztosítani jövőnket, magyar életünket.

   Ki az oka hát bajainknak, nyomorúságunknak, ha nem mi magunk? Hogy akarhatunk többet, ha azt is veszni hagyjuk, amink van? Ki okolható azért, hogy a meglevő törvényeket sem tudjuk betölteni, ki kényszeríti arra magyar községek vezetőit, hogy a gyűléseken románul beszéljenek, amikor törvény adta joguk van anyanyelvükön megszólalni? Nem olyanok vagyunk-e, mint a gyerek, aki a levest sem ette meg, de sír a hús után?Nem, mindezekért nem a román kormány a hibás, noha kétségtelen, hogy a mostani hatalom arroganciája sértő és méltatlan ránk nézve. Az jobban fáj azonban, hogy a gyalázat, amit a magát kereszténynek nevező nép hazug, képmutató viselkedése, elbizakodott gőgje miatt kell Istennek elszenvedni, senkit nem háborít fel.

    Nem tüntetést, hanem böjtöt, vezeklést, bűnbánatot kell tartani, bensőleg megtisztulni, erre van szükség most, húsvét előtt, magyarok! Valaki azt mondta, hogy a 21. század vagy istenhívő lesz, vagy egyáltalán nem lesz, én is emellett vagyok, de még hozzátenném: magyar jövő csak Isten mellett van, ennyi ellenség között. Ha nem, Bánffy Miklós jóslata szakad rád: Megmérettettél, könnyűnek találtattál...

                                                         (Simon András)