Újjászületés - keresztény oldal

    Mielőtt Jézus bevonult volna Jeruzsálembe, ebbe a nagy és gazdag városba, amelynek a templomára a zsidók annyira büszkék voltak, sírva fakadt. Sírt, mert előre látta azt a rengeteg szenvedést és halált, azt a borzalmas pusztulást, amely néhány évtized múlva erre az addig szent helyre rá fog következni. A zsidó nép az eljövendő Messiástól azt várta el, hogy állítsa helyre Dávid trónját, Úgy képzelték, hogy Isteni hatalmával kiűzi a rómaiakat, a népének és országának szabadságot, hatalmat és jólétet hoz majd. Politikai szerepet szántak neki, ezért fogadták olyan lelkesen a tömegek a Jeruzsálembe való bevonulásakor, és ez a félreértés, és az ezt követő kiábrándulás, csalódás is közrejátszott abban, hogy a világ Megváltóját keresztre feszítve megölték. Halála után megerősödtek azok a zsidó csoportok-zélóták, szikáriusok, amelyek a fegyveres harcot választották, hogy kivívják az ország függetlenséget. Az ezt követő évtizedekben felkelések sorozatát robbantották ki, amelyek az i. u. 7o-ben bekövetkezett nagy ostromhoz vezettek. A rómaiak Jeruzsálemet hosszú és véres ostrom után bevették, a várost és a templomot porig lerombolták. Az elképzelhetetlenül kegyetlen népirtás és éhség során-ami miatt sokan még a saját gyerekeiket is megették-több mint hatszázezer ember pusztult el, a város teljes lakossága. Csak a keresztények menekültek meg, mert ők ismerve Krisztus próféciáit, már előzőleg elhagyták a várost.

Hányan vannak manapság is közöttünk, magyarok között olyanok, akik a Krisztus által felkínált megváltást, bűnöktől való szabadulást, örök életet kevesellve, szívüket megkeményítve a kereszténységet, és ezáltal Istent különböző „nemzeti” érdekek kiszolgálóivá alacsonyítanák le! Mennyire távol áll a mai, magát nemzetinek és hazafinak való fiataltól az igazi megtérés gondolata! A történelemben nincs semmi új, mert az események csak ismétlik önmagukat. Az emberek, népek most is elkövetik ugyanazokat a bűnöket, amelyeket elődeik is elkövettek, ezért ugyanazok a csapások fognak jönni rájuk is, mint elődeikre. Sokan olyan nézeteket és elveket hirdetnek és tanítanak, hogy a magyarság egy hatalmas újjászületés, erkölcsi megújulás előtt áll, amely a világ minden népére hatással lesz majd. Mi fogjuk a világ népeit a tiszta, egyszerű, természetközeli élethez visszavezetni, mi leszünk a népek tanítói (szerves magyar népi kultúra), de mindezek közben szó sem esik a megtérés szükségességéről. Fertelmes bűnökkel, szennyes szívvel akarunk Isten elé állni! Vannak hamis próféták, akik ősinek nevezett újpogány vallásokat találnak ki, amelyek mindent ígérnek, de figyelmen kívül hagyják Istennek a Szentírásban kijelentett törvényeit, parancsolatait. Nem törődnek a bűnnel, de tekintélyt és igazságot tulajdonítanak önmaguknak és mindazoknak, akik csatlakoznak hozzájuk. Világosságnak nevezik a homályt, igazságnak a meséket, építésnek a rombolást. Testvérem, most van meglátogatásod ideje, fogadd el Krisztust, fogadd el megváltódként! Krisztus itt áll Erdély, itt áll Székelyföld határában, higgy neki, fogadd el őt Messiásként, Megváltóként! Ne szabj neki feltételeket, ne alkudozz vele, mert ő a Mindenség Ura, te csak egy szegény, halálra ítélt bűnös! Talán téged is megérintett már a zélóták tüze, de ne engedj neki, nézz az elpusztított Jeruzsálemre. Isten, Krisztus most még HÍV minket, még nem késő! De Krisztus sirat is minket, mert látja előre vesztünket, látja pusztulásunkat, látja makacs és engedetlen szívünket! Látja azt a rengeteg pusztulást, vért, szenvedést, halált, amelyek ránk fognak következni, ha nem engedünk hívásának! Testvérem, légy az életre jutottak között!

„Mikor közel érkezett és meglátta a várost, sirva fakadt azon, és ezt mondotta: Oh, ha a mai napon te is megismerted volna, hogy mi válik békességedre. Most azonban el van rejtve szemed elöl. Mert napok jönnek rád, amelyekben ostromfalat épitenek ellened ellenségeid, körülvesznek és mindenhonnan szorongatnak majd, azután földre tipornak téged, és benned lakó gyermekeidet, követ kövön nem fognak hagyni benned azért, mert nem ismerted fel meglátogatásodnak idejét!” (Lk. 19. 41-44. )

                                                                  (Simon András)