Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2018.01.01. 16:21 Újjászületés

A ló-kapocs a természettel - út önmagamhoz - lélektükör

26167706_103857773750154_3360497718291959357_n.jpg

 Isten megteremtette a világot, útjára indította az életet, a maga csodálatos sokszínűségével, az élőlények sokaságával. Ennek része az ember is, amely szellemével és értelmével kiemelkedve arra hivatott, hogy uralja, gondozza, Harmóniában és szüntelen harcban most kezdjük megtanulni, hogy cselekedeteink, döntéseink kihatással vannak az egészre.

  Civilizációs tevékenységével, a technika által az ember fokozatosan eltávolodott a természettől, ennek rombolásával önmagát sodorta végveszélybe. Ezáltal sok állatfaj is a pusztulás szélére jutott, más fajoknak lehetősége nyílik az ellentámadásra (erdélyi medve), de nem kétséges, hogy ki lesz a ,,győztes".


   Legszebb sikertörténet mégis a ló és ember kapcsolata. A ló, amely végig kísért és társunk volt harcainkban, honvédő és hódító háborúinkban, a parlag feltörésében, erdők kiirtásában, a szén előbányászásában, a misszionáriusok utazásaiban még mindig mellettünk van e vészterhes időkben is. Megbocsátja a világháborúk lómészárlásait, nem adja fel, arra biztat, mi se adjuk fel.


   Isten úgy tanít minket vezetni, irányítani, hogy szolgálni hív, alázatra int. Dolgozok a lóért, kaszálok neki, előteremtem ételét, italát, vigyázok egészségére, kihordom a trágyáját. Szolgája vagyok. De a nyeregben én vagyok az úr. Ha ezt elhiszem, ő is elfogadja. Alattam a ló, én középen, fölöttem Isten. Alattam az anyag, a test, az érzelmek, indulatok, vad félelmek, nyers kívánságok, amelyeket uralnom kell. Alattam a ló, amelynek én adok célt, Isten erre hív el, ezt akarja látni. Hogy jól megülöm a lovat. Én irányítom őt, nem ő engem. Engem a szellem irányít, amely az Úrral való kapocs. A ló nem ragadhat el, tudnom kell használni a féket. Lusta lónak, kedvetlennek sarkantyú!


   Ha nincs harmónia felfelé, a ló megérzi. akkor lefelé sincs. ideges vagyok, a ló megérzi, ő is az lesz. Félek, ő megoldásokon filózik, legszívesebben elrohanna. Bántalmazom, kihozza belőlem a rosszat. Kihozza, ami egyébként is ott volt.
Tehetetlenségemben ütni kezdem, ő megbokrosodik mégjobban. Én mégis hamarabb belefáradok, mint ő. Rögtön megbocsát, ahogy feleszmélek. Isten rám tekint. Látod ez vagy, mondja. Sokat kell még foglalkoznom veled. Idomításra szorulsz

                                                         (Simon András)

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr2913538433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.