Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2011.03.03. 13:40 Újjászületés

Wass Albert - keresztény szemüvegen át

 


     Bizonyára kevesen tudják, hogy Wass Albert a háború után, németországi tartózkodása idején laikus lelkipásztorként is szolgált az ottani szórványban élő protestáns magyarok és németek között. Műveinek figyelmes tanulmányozása vajon elvezethet-e ahhoz az Isten-képig, amelyet az író lelkészként is hirdetett, tevődik fel a kérdés, de az sem tűnik lényegtelennek, hogy ez az Isten vajon azonos e a Biblia és Krisztus által kijelentettel?

 

     Vagy a másik oldalról megvilágítva a kérdést: a hányatott sorsú ember élete által termett gyümölcsök megfelelnek-e azoknak az elvárásoknak, amelyeket Krisztus minden hívővel szemben támasztott (mert gyümölcseikről ismeritek meg őket).

 

     Fontos kihangsúlyozni, itt nem a könyvekben kifejtett tanításról van szó, hanem a hétköznapi élet-magánélet cselekedeteiről, amelyek ékesen szólnak a mindenkori ember hitéről vagy éppen cáfolják azt. Most a megítélés szándéka nélkül – ami nem az én dolgom három fontos eseményt emelnék ki Wass Albert életéből, történések, amelyek mint megannyi kérdőjel, ott állnak művei keresztény olvasatlehetőségeinek háttérhorizontjában, megnehezítve vagy talán teljesen ellehetetlenítve azok világos körvonalazódását. Az első a grófnak az észak-erdélyi románokhoz, zsidókhoz való viszonyulása a visszacsatolás után, a második a feleségétől való elválása, a harmadik az öngyilkossága. Ha sorra vesszük ezeket az életelemeket, és a körülöttük kialakult vitát, amelyet a politikai előítéletesség és a rajongó vakhit már a kezdetektől bemocskolt, az Istenhez való helyes viszonyulásnak a regényekbeni kifejtése és a személyes életút közötti eltérés még inkább szembeszökővé válik. De nézzük hamarabb azt a vallásos hátteret, amely a legtisztábban, legsűrítettebben a Hagyatékban, a legkövetkezetesebben a Kard és kaszában jelenik meg, amelyet sokan azonosítanak egy úgynevezett ősmagyar vallással. Kicsoda ezen hit és Wass Albert Istene? Ő törvény, a szeretet és jóság törvénye, az örökkévalóság törvénye, az élet törvénye.” A rossz (ördög, betegség, gonoszság) nem létezik, csak az ember képzeletében él félelem formájában, mert szerinte Isten rosszat nem teremthetett, hanem csupa jót. Ha azt cselekedjük, amit a törvény kíván, akkor semmi rossz nem győzedelmeskedhet rajtunk. A törvény azt kívánja, hogy szeressük egymást, ugyanúgy, ahogy Isten is szeret minket. A szívben rejtőzködő harag megmérgezi a testet és a lelket is. Minden ember annyit ér ezen a földön, amennyit Isten jóságából, erejéből, szeretetéből, szépségéből visszatükrözhet embertársaira.

 

     A közvetítő Isten és ember között a táltos-pap, látó ember, aki a fenti törvények szerint él, az emberektől elvonulva, a hegyekben, erdőkben, vagy mocsarak szigetein. Ha az emberek bajban vannak, segíti, gyógyítja őket, tanítja Isten szeretetét. Általában van egy fiatal tanítványa, aki átveszi a helyét a halála után. Hit általi képessége van arra, hogy beleavatkozzon a természet törvényeibe, hegyeket mozgat, havat olvaszt, fergeteget idéz elő. Józan, egyszerű élet, keménység, Istennek való feltétlen alárendeltség jellemzi ezeket a „prófétákat.” Ilyen látó-gyógyító lesz annak a családnak az utolsó képviselője is, amelynek a történetén keresztül a teljes magyar történelmen vezet át az író, a Kard és kasza című regényben.

 

        A mezőségi magyar nemesi család sorsa magában hordozza az erdélyi magyarság sorsát, annak hősiességével, szenvedéseivel együtt. Wass a nagy nemzeti pusztulásra keresve a választ, nem kevés önkritikával rámutat azokra a bűnökre, amelyeknek a sorozatos, monoton ismétlődése a nagy XX. századi katasztrófákhoz vezettek. A család egyik őse nemesi rangot, címert nyer a királytól, kiűzi a rokonait – miután azok nem akarták őt szolgálni-a neki adományozott birtokról, kastély-udvarházat épít, jobbágyokat hoz... A nyugati urak fényűző, pazarló életét élő kastélylakók, és a föld közelségében megmaradó, szántó-vető kis- és középnemesek közötti ellentét, viszálykodások jelzik azt az irányvesztést, amely a vezető politikai-gazdasági osztály és az ország megsemmisülésének katasztrófájához vezetett...

 

      A kopár mezőségi dombok közé beépült, anakronisztikusan terpeszkedő kastélyok, a hozzájuk kapcsolódó léha, nagyzoló életmódjukkal felélték a szorgos kezek munkájának gyümölcsét, felélték a jövőt... A nyugatinál jóval kevesebb jövedelem, de a nyugatit is meghaladó életszínvonal, fogyasztás, ez taszította a grófokat a pusztulásba, földjeik elvesztésébe, és ez taszít ma minket is ugyanoda, mert nem vagyunk hajlandók tanulni a múltból. Mert aki elszakad a földtől, mással művelteti meg földjét, régebb a kastély lakója, ma az átlagember, az el fogja veszíteni talpa alól a földet – mondja ki a család egyik bölcs, gazdálkodó öregje. És mindez azért, mert ezek az emberek nagyobbnak, többnek akartak látszani, mint amik, nem figyeltek Isten törvényére, kiléptek belőle.

 

      Az utolsó Erőss, a vak bölcs, a nincstelen koldus a lerombolt kastély helyén tanítja egykori jobbágyainak leszármazottait, kisebbségi sorsban élő embereket Isten, a szeretet törvényére magyarokat, románokat egyaránt. Benne teljesedik ki a család küldetése, és benne nyernek bocsánatot az évszázados bűnök, a felvállalt szenvedés, alázat, hit és erő által, Isten közelségében, az ó üzenetét képviselve, az ő törvényét hordozva, mentesen minden világi nagyságtól, hatalomtól. Kell e ennél nagyobb gazdagság?

 

      Láthattuk tehát, hogy Wass Albert teológiája keresztény elemektől átszőtt, tisztán keresztényinek azonban mégsem nevezhető fiktív rendszer, amelyet erősen áthat egy nemzeti kiválasztottság-tudat, a nemzeti történetiségbe helyezett eszkatologikus látásmód, amennyiben a magyarok országa már nem egy földrajzi hely, hanem „Isten országa” lesz, amelyben minden magyar szeretetben és törvényben egyesül. A keresztény hermeneutika nem tekinthet el azoktól a tényektől, amelyek a szerző életéhez tartoznak, ezekkel magyarázza és hitelesíti a szövegek tanításait. Wass Albert életének egyes részletei azonban, még korántsem tisztázottak ahhoz, hogy a módszert érvényesíteni tudjuk. Maradjunk tehát a szövegek szépirodalmi ihletettségének értékelésénél, művészi jellegű megközelítésénél, anélkül, hogy azok mélyebb igazságát szándékunkban állna elvitatni egyelőre.

 

                                                                                 (Simon András)

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr602707077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.