Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2011.01.30. 11:00 Újjászületés

Irodalomtanítás – keresztény nézőpontból


 

      Ha a magyar irodalom nagy fejezetei közül ki szeretnénk emelni néhányat, amelyek esetében a mai oktatás viszonyai között célszerűnek tűnik a vallásos megközelítés alternatíva- ként való felmutatása, elsőként az olyan témákra gondolhatnánk, amelyek a kereszténység kultúrkörébe is beletartoznak (himnuszok, középkori szövegek, vallásos tárgyú modern alkotások stb.) Hasonló lehetőségként kínálkoznak az olyan ismeretek, történetek is, amelyek a hittanórán említésre kerülhetnek (a mitológia fogalma, legendák, bibliai történetek irodalmi feldolgozásai stb.) Ezenkívül még talán azoknak az alkotásoknak a kiválasztása tűnhet kézenfekvőnek, amelyekben a történelem vagy a mindennapi valóság mellett a transzcendentális világ is megjelenik, vagy amelyek az emberi lét alapkérdéseit tárgyalják (pl. a barokk eposz, XIX. századi drámai költemények).

 

 

Természetesen a felsoroltakon kívül más irodalmi szöveg, szövegtípus – szinte mindegyik – alkalmas arra, hogy köréje fonódva egy hatékony dialógus jöjjön létre a különböző világnézetek és értékrendek érvényességéről, az egyéni választás felelősségéről és ennek a döntésnek a fontosságáról. Lássunk néhány konkrét példát a líceumi szakasz irodalmi tananyagából, az ötletnyújtás és nem az előírás szándékával válogatva:

 

 

- IX. osztályban a mítosz fogalmának a tanítása során szükségesnek ígérkezik a bibliai történetek elkülönítése az ókori népek mitológiájától, a görög-római hitvilág, a Gilgames-eposz vagy a Kalevala elemeitől. Célszerű rámutatni az antik mitológia antropomorf szereplőinek, héroszainak, fél-isteneinek, isteneinek világa és a Biblia szövegében megjelenő zsidó-keresztény Isten-kép és történelemszemlélet alapvető különbözőségére, például az Aranyborjú-történet kapcsán. Rá lehet vezetni a tanulókat az Ószövetség és az Újszövetség közötti párhuzamok megfigyelésére, a különböző bibliai szövegrészletek szimbolikus jelentésének a felismerésére és a mondanivaló időszerűségének a kifejtésére (pl. A lábmosás-történet, Az igazi szőlőtő példázata). A mitológia fogalmához kapcsolódva hangsúlyozni lehet, hogy a mai világunknak is vannak mítoszai (a fogyasztói társadalom dicsőítése, a pénz és az anyagi jólét fontossága, a tudomány mindenhatósága, a sztárkultusz stb.) és mitikus hősei (titkosügynök, topmodell, médiasztár stb.), így egyértelművé válhat a tanulók számára a mai és a régmúlt idők emberi gondolkodásának a hasonlósága, de a kereszténység és a pogány népek hitvallása közötti radikális különbözőség is.

 

- Ugyanilyen, a keresztény hagyományra tudatosan reflektáló, konstruktív beszélgetés alakítható ki egy másik témakör, a himnusz X. osztályos tanítása kapcsán a zsoltárok szövegére vagy a Mária-tisztelet magyar sajátosságaira alapozva. Kiindulópont lehet az előző évben tanult Ómagyar Mária-siralom felidézése és közös szóbeli elemzése, a költemény stilisztikai-retorikai megformáltságára és a Szűzanya fájdalmának hiteles ábrázolására való utalás. Hasonló célokat követ, de az előbbinél talán érdekesebb egy olyan esszéfeladat, amely valamelyik közismert Istent dicsőítő himnusz (pl. Gloria, Magnificat) vagy egy Mária-himnusz (pl. Jacopo da Todi: Stabat Mater) többszempontú elemzésére vonatkozik, a magyar fordítás, a latin eredeti és Bach, Vivaldi vagy Pergolesi zeneművének párhuzamos elolvasásával-meghallgatásával. A barokk zene, az írott és énekelt latin nyelvű szöveg sajátosságai valamint a magyar fordítás termékeny alapként szolgálhat a kreatív, eredeti értelmezések megszületéséhez és egy őszinte tanár-diák párbeszéd létrejöttéhez.

 

- Az előbbiekben bemutatott példák mellett a vallásos nevelés szempontjából fontosak lehetnek azok az irodalmi témakörök is, amelyek a modern ember egzisztenciális magányára, társadalomból való kiábrándultságára mutatnak rá. Ennek az életérzésnek az érzékeltetésére a X-XI. osztályos tananyagból egyik lehetőség a kétszintes dráma műfajának és Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című filozofikus mesedrámájának a feldolgozásában adódhat. A szöveg alapos ismerete feltételét képezi annak, hogy a tanulók megérthessék a dráma összetett világképének és szimbolikus rétegeinek a jelentését, ezért fontos lehet olyan egyéni vagy csoportos feladatok megoldása és megbeszélése, amelyek például a földi és a tündérvilág közötti átjárhatóságra, a különböző helyszínekhez és szereplőkhöz kapcsolható eszmék alakulására vagy az Éj Asszonyának monológjára kérdeznek rá. Az elsajátított ismeretek összefoglalásaképpen aztán sor kerülhet egy olyan esszéfeladat alkalmazására is, amely a romantikus (modern) gondolkodásmód főbb ideológiai-filozófiai premisszáinak feltárásával párhuzamosan próbálja értelmezni a Csongor és Tünde világát, rávezetve a tanulókat arra, hogy a drámaszövegben megfogalmazódó egzisztenciális következtetéseket ne tekintsék örök érvényű igazságoknak, hanem képesek legyenek rálátni ezeknek a gondolatoknak az adott korszak episztemológiai-filozófiai sajátosságaihoz és Vörösmarty személyiségéhez fűződő kapcsolataira. Az elemzés ugyanakkor célként tűzheti ki a romantikus elemek, toposzok azonosítását valamint a romantikus modernizmus legfontosabb jellemzőinek a megfogalmazását is. Egy lehetséges kiindulópontként a pedagógus kiemelheti a mesedráma nyitó és záró versszakát, az elkészült írásművek felolvasásában és megbeszélésében pedig sort keríthet a romantikus modernizmus jellemzőinek az összefoglalására néhány főbb sajátosság köré szervezve a dialógust (pl. egy központi eszme, cél mint az ember meghatározója; a földi boldogság keresése; szubjektivizmus és töredékszerűség-élmény; tragikum, magány, egzisztenciális idegenség; a túlvilági életben való reménykedés hiánya és az Isten szeretetébe vetett bizalom elvesztése).

 

- A Csongor és Tünde szövegéhez hasonlóan a vallásos nevelés számára kihívást jelenthet a XIX. századi magyar drámairodalomból Madách Imre: Az ember tragédiája című művének a feldolgozása is. A drámai költemény ún. keretszíneinek értelmezése érdekes beszélgetésekre adhat alkalmat a Teremtő, a világ és az ember viszonyára valamint a romantikus Isten-kép jellegzetességeire vonatkozóan, még ennél is lényegesebb lehet azonban az Isten és Ádám kapcsolatának alakulására való rákérdezés az álomszínek közös vizsgálata során. Hagyományos tankönyvi és irodalomtörténeti megközelítésben ugyanis, a Madách-mű értelmezési kísérletei többnyire olyan szempontokat követnek, amelyek a különböző eszmék kiteljesedését majd bukását mutatják be a történelmi fejlődés hegeli dialektikája alapján. Ebből a nézőpontból az ún. álomszínekben Isten és Ádám viszonya statikusnak tekinthető. Hogy mindez valóban így van-e, arra érdemes rákérdezni, hiszen a történelmi keretként megjelenő III. szín egy figyelmesebb olvasás számára Ádám határozott előrehaladására utal az Istennel folytatott dialógusában. Az irodalomórán erre a dilemmára a dráma részletes feldolgozása után a pedagógus egy olyan feladat segítségével hívhatja fel a tanulók figyelmét, amely Isten és Ádám kapcsolatának alakulását a történelmi fejezeteket közrefogó keretszövegből (III. Szín) kiválasztott idézetek szembenállásával illusztrálja. A tanulók ugyanakkor részletesen kifejthetik azt is, hogy egyik vagy másik történelmi színben miként jellemezhető Ádámnak az Istenhez fűződő viszonya, és hogy vajon van-e ennek az viszonynak az ábrázolásában valamiféle szerkezeti következetesség a drámarészletek egymásutániságára vonatkozóan.

A feladatokat követő megbeszélés rámutathat arra, hogy míg az első álomszínben, Egyiptomban Ádám maga is Istenként (fáraóként) jelenik meg (ezt tekinthetjük talán a legnagyobb távolságnak Isten és Ádám között), az Eszkimó-világban (utolsó álomszín) viszont már egy, a saját korábbi eszméiből és önmagából is kiábrándult aggastyán (legkisebb távolság). Az első színekben még uralkodó, (szuper)hős, rabszolgatartó kényúr, lángelme vagy ünnepelt forradalmár, akinek nincs szüksége Isten segítségére (az önmegváltás gondolata), a későbbi színekben azonban egyre passzívabb és kiszolgáltatottabb lesz, történelmi szereplőből egyszerű szemlélővé válik, akinek külön neve sincs már (Prága II., London, Falanszter, Eszkimó-világ). A fentiek kiegészítéseképpen értelmezni lehet Ádám Isten ellen való lázadásának utolsó próbálkozásait, amikor az űrbeli jelenetben önerejéből akar Istenhez közelebb kerülni, ezért szinte megsemmisül, valamint az öngyilkossági kísérletet, amelyet Éva anyasága fölöslegessé tesz, Isten gondviselésének erejét bizonyítva.

Végül, összefoglaló esszéfeladatként sor kerülhet annak a megválaszolására, hogy a két legismertebb Madách-idézet közül („A cél, megszünte a dicső csatának, / A cél halál, az élet küzdelem / S az ember célja a küzdés maga.” és „Mondottam, ember: küzdj’ és bizva bizzál!”), melyik fogalmazza meg inkább a dráma mondanivalóját, valamint annak a megindoklására is, hogy ezekből az idézetekből melyik szót lehetne kulcsfogalomként azonosítani. Az elkészült írásművek felolvasása után vitaindítóként a „küzdj” és a „bízva bízzál” párharcában felvethető az a gondolat, hogy a küzdelmet, mint végső emberi célt a Madách-mű ironikusan az eszkimó esetével illusztrálja, aki a létért folyó harcban agyonveri szomszédait, a dráma „üzenete” pedig – ebből a nézőpontból – csak az Istenbe vetett bizalom helyreállítása lehet (mert a küzdelem csak ennek a bizalomnak a fényében válhat értékessé).

 

- A XX. század irodalmi anyagából számos olyan szöveg kiválasztható, amelyik hitelesen közvetíti a modern ember transzcendencia-élményét (pl. Dsida Jenő: Templomablak, Tíz parancsolat, Nyáresti áhítat, Álmot adsz, Hálóig nélkül; Illyés Gyula: Éjféli meditáció a legfelső emeleten, Pilinszky János: Harmadnapon, Egyenes labirintus stb.) A vallásos nevelés szempontjából ugyanakkor célszerű lehet azoknak az Istent kereső, vagy Istent elutasító verseknek a közös megbeszélése is, amelyek a bűnbánat és a bűnbocsánat szükségtelenségét/hiábavalóságát vagy a materialista nézőpont kizárólagosságát hangsúlyozzák. Az ilyen lírai alkotások elemzésében lehetőség nyílik az önmegváltás gondolatának és a hitetlenség „gyászos-ünnepélyes” állapotának az érzékeltetésére, az ateista dac és az ember önerejébe vetett hitének álarca mögött rámutatva a passzív léttel való sodródás, a kilátástalanság és a transzcendens utáni sóvárgás kifejeződésére (pl. Füst Milán: Részeg éjszaka, Panasz, Cantus firmus; Kosztolányi Dezső: Marcus Aurelius, Fohászkodás, Szeptemberi áhitat; József Attila: A bűn, Boldog hazug, Nem emel föl, Bukj föl az árból vagy Az Isten itt állt a hátam mögött….) Arra is célszerű felhívni a tanulók figyelmét, hogy a modern líra Isten-kereső verseiben legtöbbször egy antropomorfizált, naiv Teremtő-kép jelenik meg, hitelesen ábrázolva a huszadik századi ember Istenhez fűződő viszonyának kétarcúságát, ellentmondásosságát, a lemondás és tiltakozás, remény és szkepticizmus kettősségét (pl. Szabó Lőrinc: A hitetlen büntetése, József Attila: Kész a leltár, Füst Milán Önarckép című szövegében).

 

A modern ember ugyanis, általában önmagát állítja minden (pár)beszéd fókuszába, azaz csak egy olyan álláspontból tud megszólalni, amely a tudományos megismerés (szubjektum-objektum) irányultságát tekinti mértéknek. Ebből a viszonyból legtöbbször teljesen hiányzik az ember és Isten közötti radikális különbözőségre való odafigyelés alázata, a szeretet és a kérdezés nyitottsága, ami alapfeltételét jelentheti egy autentikus Isten – ember kapcsolat létrejöttének.

 

                             (Szilveszter László Szilárd)

 

 

 

7 komment · 1 trackback


A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr582624868

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Levendel Júlia - MÉG A KILINCS IS 2011.02.13. 11:29:07

Ország Lili | PanaszlevélELKÉPZELEM, HOGY ELKÉPZELIKínos jelenet: József Attila pénzt kér Babits Mihálytól. Persze nem „közvetlenül“, nem lesi meg a lakása vagy a szerkesztőség előtt, kalap levéve nem áll elé, nem beszél hozzá, de úgy képze...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flora 2011.02.17. 10:34:45

Nagyon komoly tanári munka lehet a hátad mögött! Ha újra tanítok majd:) használni fogom az ötleteidet. Köszönöm!
Nekem az a tapasztalatom, hogy pl. egy világi középiskolában, ahol én is tanítottam, már az is radikális tett, ha egy tanár egyáltalán a transzcendens megközelítést a tanítás részének tekinti. Viszont, hogy köznapian fejezzem ki magam, erre rá lehet szoktatni a gyerekeket. Tehát egy idő után még azok is, akik ateistának aposztrofálják magukat, használják a terminológiában az "isten" nevet. Én ennek is mindig nagyon örültem. Persze ehhez az is kell, hogy a tanár vállalja a saját hitét, adott esetben a kereszténységét. Ezt nem szokták szeretni a világi iskolák igazgatói - még ma sem!
A modern anyagból én még szerettem Ottlik Iskola a határonját is olvastatni - főleg emelt szinten.
Érdekes, hogy Ady küzdelmes hitét nem említetted. Kíváncsi lennék miért nem!

Szilveszter László · http://www.keresztenymisszio.blog.hu 2011.02.18. 09:37:11

Kedves Flora!

Örülök neki, hogy tetszett a bejegyzés. 10 évet tanítottam iskolában, ebből három évet középiskolában.

Valóban nehéz a mai szekularizált világ különböző oktatási formáiba bevinni a keresztény nézőpontot, ezt sajnos nemcsak egyes igazgatók nem nézik jó szemmel, de a tanárkollégák egy része sem. Ennek ellenére a keresztény tanárnak szerintem kötelessége beszélni Istenről és a saját hitéről is, persze őszintén, minden görcsösség nélkül, és semmiképpen sem szabad szankcionálnia a diákok esetleges ellenvéleményét. Jó lenne, ha ezt egyre többen felvállalnánk.

Az, hogy Adyt is bevennéd a körbe, nagyon jó ötletnek tartom, hogy nálam kimaradt, egyrészt azért történt, mert már nem iskolában tanítok, emlékeimre, régebbi jegyzeteimre támaszkodtam a bejegyzés megírásánál, másrészt viszont úgy gondolom, hogy ő itt egy külön kategória lehetne (talán Balassival együtt), akiknél az Istenhit (ha én jól látom), elég egyértelmű, a személyes küzdelem náluk inkább a különböző szenvedélyekről való lemondás képtelenségéből adódik.

Ugyancsak nagyon jó ötletnek tartom a posztmodern vagy a felé tartó szövegek (pl. Ottlik) felvetését is, itt talán a keresztény hagyománnyal folytatott párbeszédből, a művészet egyfajta "vallásként" való (a romantikából eredeztethető) értelmezésének a feladásából, valamint az alkotó és műalkotás klasszikus viszonyának és definícióinak ironikus fölülírásából lehetne kiindulni.

flora 2011.02.21. 08:18:34

Annak, hogy a kereszténységet még a hívők is magánügynek fogják fel, a Kádár-korszakban van a gyökere. Ez olyan romboló volt, hogy még sokáig érezni fogjuk a rossz hatását. "Vigasztalhat", hogy nyugaton sincsenek előrébb, sőt, a fogyasztói társadalom, az individualizmus ugyanolyan romboló hatású, ha nem rosszabb.
Balassi és Ady tényleg egy kategória. Biztosan emlékszel, Szerb Antalnak volt egy olyan mondata róluk, hogy mindig a legnagyobb bűnösök írják a legszebb istenes verseket, pontosan abból a küzdelemből kifolyólag, amit te is említettél. Az Istenhez hanyatló árnyéknál nem nagyon tudok szebb istenes verset mondani! Gyönyörű, ahogy a zsoltároshoz kapcsolódik! Ráadásul a zsenialitás a két költő esetében vitán felül áll.
Még az jutott eszembe, hogy a mi hitünk is posztmodern hit. Tehát mi sem vonhatjuk ki magunkat abból a korból, amiben élünk. És ami érdekes, ebben a korban elképesztően felerősödött a személyes igehirdetés, példaadás szerepe. Ezért is kell vállalni nyíltan a hitet minden körben, ahol megfordulunk. (Ezért indítottuk a Talitát is:)))

peppe80 (törölt) 2011.02.21. 21:37:50

Az ember tragédiája az egyik kedvencem, bár az irodalmi művek elemzése nem volt sosem a legerősebb oldalam. Érdekelne, hogy az általad adott - egyébként elég meggyőző - értelmezésben milyen szerepet tulajdonítasz Lucifernek?
Ill. arról mi a véleményed, hogy Ádám az egész műben, az összes színben istenhívő maradt? Még fáraóként - ahol legtávolabb van Istentől - is úgy kiált fel: erősebb LETT az ember mint az Isten?

peppe80 (törölt) 2011.02.21. 22:15:49

Eszembe jutott egy érdekes párhuzam: A második színben, Ádám Lucifert kérdezi a motivációjáról:

"Ádám:
Mért nem maradtál hát a fényes égben,
E porvilágra mért jövél közénk?"

"Lucifer:
(...)
Küzdést kivánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet."

Majd Ádám és Éva otthagyva küzdelemtől és változástól mentes paradicsomi életüket, Luciferrel tartanak, és Isten ezért megbünteti őket.

Ehhez képest az utolsó színben, amikor pedig Ádám végül megtér Istenhez, utolsó tanácsaként valami olyant mond, ami rímel Lucifer motivációjára:

„Mondottam, ember: küzdj’ és bízva bízzál!”

Ez most hogy van?

Szilveszter László · http://www.keresztenymisszio.blog.hu 2011.02.22. 20:40:31

Kedves Flora!

Jó ötlet volt a Talita, nekem és mindenkinek tetszik, akivel beszéltem. Hitelesek és lazák vagytok anélkül, hogy egy cseppet is feladnátok a keresztény értékrendet. Tényleg szép az Istenhez hanyatló árnyék, elolvasása után kicsit módosult bennem az az Ady-kép, amit a Krisztus-kereszt az erdőn hagyott bennem. Ha esetleg nem ismernéd, figyelmedbe ajánlom még Babits: Psychoanalysis Christiana és Illyés Gyula: Éjféli meditáció a legfelső emeleten c verseit.

Szilveszter László · http://www.keresztenymisszio.blog.hu 2011.02.23. 20:06:50

Kedves Peppe!

Lucifer szerepét sokan, sokféleképpen értelmezték, mint ahogy Isten szerepét is. Egyik legismertebb huszadik századi értelmezésben Madách, Luciferben és Ádámban az emberi természet ellentmondásosságát jeleníti meg, kettéválasztva a hidegvérű, szkeptikus lázadó (Lucifer), és a naiv, kissé együgyű, idealista (Ádám) alakját.

Nagyon érdekes viszont a felvetésed a két idézet párhuzamba állításával kapcsolatban. Megpróbáltam rá válaszolni. Íme:

A küzdelem maga, a dráma Paradicsom utáni színeiben többször is megjelenik. Azt, hogy Isten (látszólag) Lucifer szavaira erősít rá, egy zseniális leleménynek tartom Madách részéről (persze erre te hívtad fel a figyelmemet). Miért?

"Küzdést kivánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet."

Modern individualista megközelítésben látszólag itt Lucifer valóban "magasztos" célt követ, de mi az igazság?

Bibliai értelemben, de a dráma szövegében is Lucifer: "a hazugság atyja", aki kezdettől fogva hazudik. Valódi célja az, hogy a teremtett világot, és benne az embert (Ádámot) megsemmisítse, így lázadva Isten ellen. Amikor ugyanis Ádámot végigvezeti az álomszíneken, leleplezi önmagát, hiszen sohasem mutat új világot, "ahol a lélek magában nagy lehet", hanem éppen ellenkezőleg, minden eszméből ki akarja és ki is fogja ábrándítani Ádámot.

Hazugsága és aljas szándéka viszont akkor lepleződik igazán le, amikor az űrbéli jelenetben ráveszi Ádámot, hogy önerejéből próbálja Istent megközelíteni, és hagyja el a Földet. Ádám hallgat rá, és szinte elveszti az életét:

"(Továbbrepülnek. Ádám egy sikoltással megmerevül.)
Végem van!

LUCIFER (kacagva)
Győzött hát a vén hazugság. -
(Amint Ádámot eltaszítja magától.)
E báb-istenség most már elkeringhet
Az űrben, új bolygóként, mellyen újra
Számomra fog tán élet fejledezni. -"

Amit tehát Lucifer az általad idézett sorokban a küzdelemről és az önmegvalósításról Ádámnak mondott, az mind hazugság. A kezdetektől Ádám elpusztítása volt a célja.

A másik ehhez kapcsolódó gondolat:

Isten a Madách-szövegben azt mondja: "ember küzdj, és bízva bízzál!" Itt véleményem szerint éppen úgy képes átfordítani Lucifer (hazug) szavait, hogy a küzdelmet a bizalomhoz kapcsolja. A kulcsszó tehát itt a bizalom (helyreállítása), és nem a küzdelem önmagában. AZAZ: a küzdelemnek - a dráma szintjén - csak az Istenbe vetett bizalom fényében lehet értéke.

A sokat idézett mondat ("az élet célja a küzdés maga"), az én nézőpontomból csak megerősíti ezt az értelmezést, hiszen ez végleg megcáfolásra kerül a drámában, amikor az eszkimó teljesen elállatiasodva agyonveri a szomszédait (micsoda irónia a Darwin "létért folyó küzdelem"-koncepcióra reflektálva!).