Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2013.04.03. 16:43 Újjászületés

Természet feletti megújulás... természetesen!

 

ujjaszuletes.jpg

 Van-e egyáltalán szükség megújulásra? Ahol elavulás, romlás, hervadás, kopás, feledés, gyengülés van – és hol nincsen? – ott csak két lehetőség marad: a belenyugvás vagy a megújulás.

 

 A belenyugvás sokféleképpen nyilvánul meg: megmagyarázzuk szépen, kedvesen, okosan, vagy akár még tudományosan is, hogy ez így van rendjén, elkerülhetetlen folyamatok ezek, nincs értelme aggódni, hiszen ennek amúgy is meg kell lennie, tehát fölösleges bosszankodni, vesződni és amúgy is lehetetlen változtatni. De emögött a magyarázkodás mögött sok minden lehet: hitetlenség, bűntudat, kényelemszeretet, félelem, stb.

 

  Egy másik formája a belenyugvásnak az, amikor az ember azzal mentegeti magát, hogy már mindent megpróbált, de hiába, semmi nem segít elkerülni az elkerülhetetlent, megváltoztatni a megváltoztathatatlant, feltámasztani a halott hitet, halott gyülekezetet, vagy halott egyházat. Lehet, hogy az ilyen ember tényleg sok mindent tett, amitől némi javulást, enyhülést remélt, de elfeledte, hogy egyedül Isten az akinek nincs lehetetlen. Mert ő eleve a lehetetlenre vállalkozott, nem csoda, hogy kudarcot szenvedett, de az Isten ereje által a mozdíthatatlan kövek, hitetlenség-hegyek megmozdulnak.

   Van olyan is, hogy tudomást sem veszünk róla, éljük az életet mintha minden a legnagyobb rendben volna, a szertartások, „szolgálatok” tovább zajlanak „szép rendben”, csak az élet hiányzik, az eleven, gyermeki bizalom az Élő Istenben. És a legborzasztóbb az egészben az, hogy még élvezzük is. Ha pedig valaki azzal kellemetlenkedik, hogy „baj van!”, az ilyet gyorsan lehurrogjuk, beskatulyázzuk, hogy „nyughatatlan”, „lázító”,„vészmadár”. Nekünk jól van minden úgy ahogy van, lehet, hogy másoknál tényleg baj van, de itt minden a legnagyobb rendben. Ez lelki érzéketlenség, vakság, nagy mértékű hanyagsággal keverve. Boldog tudatlanság, vagy, Krisztus szavaival élve inkább „bolond” tudatlanság. „Ma éjjel elkérik a te lelkedet...”, hol az olaj „bolond szüzek”? „Jaj azoknak akik gondtalanul élnek a Sionon!”

 

   De hogyan történhet megújulás? Mit kell tenni ennek érdekében? Talán egyszerűbb kérdés lenne, hogy mit nem kell tenni. Először is hasztalan másokat hibáztatni. Nem csak atyáink, ill. fiaink vétkeztek, hanem mi magunk is felelősek vagyunk. Mindenki felelős mindenkiért, még ha nem is egyforma mértékben. Olyan emberek kellenek, akik készek önmaguk és egész népük vétkeit felelősségteljesen és alázatosan megvallani, bízva Isten ígéreteiben kérni az Ő szabadítását és a tőle kapott látással tenni az Ő akaratát. Az őszinte „vétkeztünk te ellened(pl. Nehémiás 1:6) az amit Isten elvár az ő népétől.

 

 

   Aztán értelmetlen dolog a múlton töprengeni. Jó dolog ha tanultunk a múltból, annak győzelmeiből és kudarcaiból egyaránt, de soha nincs két teljesen egyforma helyzet és megoldás sem. Isten változatlan, de az ő kegyelme számtalan formában nyilvánul meg. Éppen ezért arra biztat minket, hogy ne a múltban keressük a megoldást, hanem Őreá figyeljünk, és vegyük észre amit éppen most cselekszik: „Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.” (Ésaiás 43:18-19)

 

   Kár emberi dolgokban bízni, még ha azok szent dolgok is. A frigyláda vagy a templom puszta jelenléte, Isten nevének az emlegetése, sírás vagy ruhák megszaggatása nem pótolja a töredelmes bűnbánatot, a bálványok lerombolását, a bűnösök előállítását és a parancsolatok betartását. A szent tárgyak, emberek vagy szokások is válhatnak bálvánnyá, ha a Mindenható helyett ezekben bízunk. Nem elég „írástudónak” lenni, „Uram, Uram”-ozni, hanem tenni kell amit ránk bíz az Úr és egyedül az Ő kegyelmében érdemes bízni.

 

   Szükségtelen hamis vigaszokat találnunk magunknak, hogy: „nem is olyan rossz a helyzet, másoknál rosszabb, majd csak jóra fordul minden”, stb. A romlás nem fog megállni magától, hiába mondjuk, hogy „békesség, békesség”, becsapva magunkat és másokat is mert hazugsággal nem lehet gyógyítani (Jeremiás 6:14). A gyógyulás egyik előfeltétele a betegség helyes beazonosítása. Nem a diagnózistól kell félni, hanem attól, hogy addig hanyagoljuk a romlást, míg az visszafordíthatatlanná nem válik.

 

    A vakbuzgóság sem segít, főleg ha olyan dolgokban bízunk amivel Isten nem biztat minket, hanem csak a saját vágyainkat vetítjük ki és abban reménykedünk, hogy ha eleget mondogatjuk meg is fog történni. A Baál papok és a népszerűséget kereső próféták módszere ez. Szép dolog ébredésről, Isten lelkének különleges kiáradásáról beszélni, de nem mindegy, hogy ki, ill. mi mondatja ezeket velünk. Beszélhetünk róla sokat a barátainkkal, lelki testvéreinkkel, imaéjszakákat, konferenciákat, is szervezhetünk a témáról, de ha ezektől reméljük a változást, és nem figyelünk Isten időzítésére megint csak rossz úton járunk.

 

   El is bújhatunk valahol távol a kíváncsiskodók és a kárörvendők szemei elől a sebeinket nyalogatni, és várni, hogy majdcsak a feledéssel enyhül a fájdalmunk. De Isten angyala, vagy Szentlelke úgysem hagy nyugodnunk míg be nem teljesítettük küldetésünket. Feladhatunk mindent, lemondva a változás reményéről, de ezzel együtt lemondunk arról is aki a megújulás forrása, Istenről.

 

   Ha jön a tavasz, a fák nem a mi sóhajainktól de nem is a mi tapsunktól rügyeznek, a virágok sem azért tarkítják meg a tájat, mert nagyon unjuk már az egyszínűséget, és az énekesmadarak sem a mi hallgatásunkat akarják megtörni. Ezek mind teszik a dolgukat, akár tetszik nekünk, akár nem, akár várjuk akár utáljuk a tavaszt. A természet közelebb áll a Teremtőhöz mint a bűnnel fertőzött, látszólagosan Isten népéhez tartozó ember: „Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, ... de az én népem nem tudja az Úr ítéletét!”(Jeremiás 8:7) Hiába van itt a tavasz, a lelkek jege még alig olvad, vannak napsütéses délutánok de a hideg még csontokig hatol. De a jó sáfár ilyenkor sem csügged, türelmesen vár és készül. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig”(Jer. Sir. 3:26). Amikor pedig ott van az ideje, nem kell kapkodnia, hanem békességgel teszi a dolgát.

 

    Két lehetőségünk van: a bűneinkben rothadunk el (ahogy Mózes mondta), vagy pedig megalázkodunk, megtagadjuk magunkat, elhalunk a réginek, hogy újra éledjünk és gyümölcsöt teremjünk. A krumpli (felénk pityóka) ha ott marad a sötét pincében, nyugalomban, biztonságban előbb-utóbb elrothad, de ha kiviszik a mezőre, gödröt ásnak neki és eltemetik, nemsokára újra éled, kijön a világosságra, és majd termést hoz. Ahogy Krisztus Urunk mondta: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem(János 12:24). És ez nem csak az Úr Jézusra, hanem az Ő egyházára is vonatkozik. Ahhoz, hogy megújulás legyen valakinek meg kellett halnia? Nem a legbűnösebbnek, hanem az egyetlen igaznak. Valakiknek ma is meg kell halniuk! Kik lesznek azok?

 

   Voltak olyan megújulások amik felülről indultak, amikor a vezetők felismerték, hogy reformra, megújulást elősegítő rendeletekre, intézkedésekre van szükség. Más esetekben viszont Isten látszólag jelentéktelen vagy másodrangú embereket használt tervei véghezviteléhez: egyszerű földműveseket, pásztorokat, halászokat. Ami viszont mindkét esetben nélkülözhetetlen volt a szükségek felismerése és az Istenbe vetett hit mellett az a bátorság volt, bátorság szembeszállni a tehetetlenségi erővel, az eluralkodott hitetlenséggel, kényelemmel és minden kerékkötővel. A természetben a megújulás nem fentről hanem alulról kezdődik, a gyökerektől. Amíg a gyökerek nem melegednek fel, hiába süti az ágakat a nap, nem indul be az élet. A gyökerek feléledése önmagában nem egy látványos folyamat, de belül, a kérgek alatt el kezd áramlani az élet.

 

Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat (27. Zsoltár 14).

 

                                                                                 (Dohi Zoltán)

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr715192320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.