Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2012.04.01. 13:03 Újjászületés

Ünnepeim


 

,,Mert amiképpen azokban a napokban, ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig...”  Máté 24,38


 

 

 

  Az emberek nagy többsége szereti az ünnepeket. Már gyerekoromban is (amikor jóval lassabban telt az idő) türelmetlenül vártam az ünnepek érkezését. Volt sok finom sütemény, ételek, a felnőttek jókedvűek és kedvesek lettek, nem dolgoztak és nem állítottak oda dolgozni, ajándékokat kaptunk, jókat játszottunk a szüleikkel vendégségbe érkező unokatestvérekkel, mi is viszontlátogattuk őket.

     Aztán, ifjúvá válásom táján, minden megváltozott. Hogy minél jobban hasonlítsunk a felnőttekre, a húsvéti locsolkodás során a felkínált pohár borokat számlálatlan fogadtuk el a lányos házaknál, és keményen kivettük részünket az effajta az örömökből a karácsonyi bálok, kántálások idején is. Ezeknek az éveknek az emlékei az összekevert rossz és kevésbé rossz borokból, émelyítően édes süteményekből és erőltetetten-fáradtan mosolygó, kölniszagot árasztó lányok arcaiból, lenge ruháiból tevődnek össze. A dolgok szükséges rossz oldalát képezte a szokásosnál hosszabb templomi Istentiszteleten való részvétel, amit gyakran hősiesen-másnaposan szenvedtünk végig. Így szolgáltam azoknak a hatalmaknak én keresztyén ünnepeinkkor, amelyeknek a szürke hétköznapok útvesztőiben szegődtem tanítványává.

 

  Később, amikor tanulni kezdtem, okosodtam is valamit, megtudtam,hogy az ünnep nem más, mint maga a Találkozás és Emlékezés. Találkozunk ünneplőbe öltözött önmagunkkal, barátainkkal, népünkkel, múltunkkal, jövőnkkel. Úgy képzeltem,  hogy az ünnep egy párbeszéd. Az ünnep beszél, és én hallgatom, okulok, töltekezem, majd cselekedeteimmel válaszolok. Az üzenet, amit kaptam, egy vad, értelem alatti, mélyen az ösztönvilágban gyökerező kaotikus-frenetikus jel-áradat volt, amelybe belekábultam: isteneim vad táncot jártak körülöttem, örülve, hogy a mélybe húzhatnak. Emberi számítás szerint elveszett voltam, hisz szenvedélyemmé vált az ünnep. Ünnepnapjaim száma lassan meghaladta munkanapjaimat, kellett a mámor, az új, démonaimmal naponta találkoztam. Kellett a buli, a nő, a naponkénti sörözés, a cigi, hisz minden nap ünnep, az élet ünnepe.

 

   Aztán jött egy vihar, és gyökerestül kisöpört mindent. Tiszta, jéghideg, csendes reggel, hóharmatos friss mező. Béke volt, hisz a démonok elmenekültek. Vakító, fehér fény, ami jelezte, hogy Ő van itt. Előle menekültek el. ,,Nékem adatott minden hatalom mennyben és földön.” Minden egyéb káprázat, hazugság. Ne felejtsd testvérem: az ünnep az, hogy megállsz az előtt, úgy, ahogy vagy, akinek szolgálsz, megállsz úgy, hogy semmi mást nem csinálsz, csak gondolkozol, örülsz, emlékezel. Ha az ördögnek szolgálsz – mint ahogy én is egykor – akkor az ő asztalánál eszel, az ő italát iszod, az ő csalárd játékát játszod, vagyis őt utánozod, ilyenkor is, ezeken a napokon is, csak láthatóbban és leplezetlenebbül, mint máskor.

 

    Ha az Úr az Istened, aki veled van minden nap, a világ végezetéig, mint ahogy megígérte, akkor nem kell meglepjen ez a találkozás. Vedd fel a szebbik ruhád és örülj, dicsőítsd őt. Úgy ünnepelj, mint az a munkás, kit főnöke, akivel a cégnél minden nap találkozik,ebédre hívott meg haza magához... Ünnepelj, de ne feledd, hogy ki vagy te, és ki Ő, vigyázz minden mozdulatodra, minden szavadra, hisz a jövőd az Ő kezében van...

 

    És ne feledd, hogy nem lehet egyszerre két urat szolgálni, mert mi köze a sötétségnek a világossággal? Készülj, hogy MÁSKÉNT is együtt lehess Uraddal, maradj hűséges hozzá gondolataidban, szavaidban, cselekedeteidben. Az Ő lelke erősítsen meg ebben!

 

                                                    (Simon András)

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr294353745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.