Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2011.11.08. 15:48 Újjászületés

Mongol – a keleti szem

 
       A rendező tudtával vagy tudta nélkül ez a film a számomra legizgalmasabb teológiai kérdéseket veti fel, mint Istennek a világ-történelemhez való viszonyulása, szabadság és eleve elrendelés, kiket használhat fel Isten az Ő akarata teljesítéséhez, miként cselekedjen az teremtővel közvetlen kapcsolatban élő ember egy velejéig romlott és erőszakos világban, hogy a ,,tálentumait”, a rábízottakat se hagyja veszni, de a szeretet egyetemes törvényét se kelljen lábbal tipornia.

 

   Bodrov nem történelmet rekonstruál, hanem történetet alkot, filmes történetet, amely az egykori híres világhódító hadvezér, Temüdzsin életét veszi alapul mondanivalója kifejtéséhez. A film kihangsúlyozza, hogy Dzsingisz kán Isten akaratából és segítségével lett a fél világ ura,és itt találkozik azzal a középkori keresztény gondolattal,hogy a keleti sztyeppei hódítók (hunok, magyarok, mongolok) Isten ostoraként jelentek meg megbüntetni az Istentől elfordult,bűnbe süllyedt civilizált világot. A törzse által kitaszított, kifosztott, halálra keresett, a pusztában űzött vadként élő gyermek a lovasnomádok által régóta ismert Teremtőhöz, az Ég urához imádkozik (Kök Tengri). Az altáji népek hite szerint az uralkodó hatalmát az Ég Istenétől kapja, ő Isten küldötte és Isten földi képviselője, az isteni rend földi biztosítója, őrzője. ,,Tengri, aki atyámat, a kagánt fölemelte... Tengri, aki birodalmat ad, ez a Tengri tesz engemet kagánná....” (orkhoni feliratok, Türk Birodalom, VII. sz.)

 

   A mongolok (és más altáji népek) ős-állatának, a farkasnak az ismételt megjelenése a félrevonultan imádkozó Temüdzsinnek jelzi, hogy Isten meghallgatja őt, figyel rá, személyét gondviseléssel követi. A civilizált ember számára elviselhetetlen nehézségeknek és meglesz így az értelme, a gyereket és ifjút egy rendkívüli módon erős, elszánt, bátor férfivá kovácsolják, aki tényleg az Úr acélos kardjaként indulhat majd küldetése teljesítésére. Ez a fajta kiválasztottság korántsem jelenti azt, hogy Dzsingisz kán a Bibliai értelemben vett Isten embere, szent próféta-király, pozitív hős lenne. Tudjuk azt, hogy a Teremtő ,,nem hívőket”, tőle távol álló pogányokat, sőt még lelketlen állatokat is kiválaszthat, elküldhet terve megvalósítására, a kimért büntetés teljesítésére. Így büntette a választott népet, Izraelt többször, ha azok elfordultak tőle, asszírokkal, újbabilóniakkal, szkítákkal, így bünteti a keresztényeket is, a szentírók szerint, hunokkal, mongolokkal, törökökkel és még majd meg fogjuk látni, hogy kikkel.

 

 ,,Semmit érő istenekkel ingereltek/hiábavalóságokkal bosszantottak. / Semmit érő néppel ingerlem én is, / Bolond nemzettel bosszantom őket. / Mert tűz lobban fel haragomtól, / ég a Seol fenekéig, / megemészti a földet s gyümölcsét, / felgyújtja hegyek alapjait. / Veszedelmet halmozok rájuk, / nyilaim mind rájuk szórom, / éhség gyötri, láz emészti őket / és a keserű halál. / Vérengző vadakat küldök rájuk / és porban csúszó mérges kígyókat. / Kint fegyver gyilkol, / bent rémület. / Mind ifjat mind szüzet, / csecsemőt s vénembert. / szétzúzom őket – gondoltam – / kitörlöm emléküket a halandók közül, / de tartok az ellenség gúnyjától, / mert félreértik ellenfeleik, / és azt mondják: a mi hatalmas kezünk, / s nem az Úr művelte ezt.” (5 Mózes 32,21-27). Jeremiás próféta így szólítja meg az északról folyóként áradó támadókat:  ,,Jaj, Úrnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, / csillapodj, maradj veszteg! / Hogyan maradhatna nyugton, hiszen az Úr parancsolt neki?!” (Jeremiás 47). Zrínyi így ír a Szigeti veszedelemben: Én pedig töröknek adok oly hatalmat, / Hogy elrontja, veszti az rosz magyarokat, / Mindaddig töri iga kemény nyakokat, Míg nem esmerik meg elhadták Urokat.” Jézus így prófétálta meg Jeruzsálem pusztulását:,,Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje” (Lukács 21,24).

 

   A pogányok ideje is betelik tehát, (tetteikért megkapják büntetésüket) és óvakodnunk kell minden olyan kísértéstől, hogy őket és velük együtt magunkat idealizáljuk, és felmentsük az elkövetkezendő ítélet alól, amit vérengzéseikkel, bűneikkel kiérdemeltek, mintegy erkölcsi példaként emlegetve ,,romlatlanságukat, egyszerűségüket, szegénységüket”.

 

   Temüdzsin s népe ilyenfajta kiválasztásáról kap kijelentést a filmben egy tunguz buddhista szerzetes még akkor, mikor még a vad mongol vásárolt rabszolgaként, ketrecben szolgált látványosságul a szájtátó városiaknak. A pap arra kéri, ha majd eljön, hogy az országot elpusztítsa, a kolostorokat kímélje meg. Kérését a nagy kán később teljesíti is, ugyanis a szerzetes aktívan közrejátszott, életét áldozva Temüdzsin kiszabadításában.

 

   Ahhoz, hogy az uralmat elnyerje, le kellet számoljon régi ellenfelével, barátjával és vértestvérével, Dzsamukával. A döntő csatában, akárcsak az Ószövetségben, a harc kimenetelét Isten közbeavatkozása dönti el. A csatatér egy adott pillanatban sötétségbe borul, és az ellenség szívét vad rémület szállja meg, a katonák fegyvereiket eldobva menekülnek, nem törődve a vezér szidalmaival. Az uralom Temüdzsin kezében, ő lesz a nagykán, aki összefogja a mongol és török nomád törzseket, hogy elindítsa őket a nyugat és dél, kínaiak, keresztények, muzulmánok ellen... Dzsamukának megbocsát, szabadon engedi... talán utoljára tehet ilyet. Isten választott kardja ő.

 

                                                   (Simon András)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr1003363675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása