Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2011.10.22. 12:52 Újjászületés

Mit tanulhatunk a muszlimoktól?

 

         

          „Europe is not a house of war,

           but a house of testimony."

                                     Tariq Ramadan

 

 

 

  

 

     

A huszadik század utolsó és a huszonegyedik század első évtizede Európában és a világon a muszlim ébredés ideje volt. A piaci érdekek által vezérelt liberális társadalmak először értetlenkedve, majd egyre inkább megdöbbenve és megijedve vették tudomásul saját eszméik kudarcát, melyben a hivatalos ateista elitizmusra épülő felvilágosult, elvilágiasult modernizmus ismerte be vereségét. A szekularizáció korszakának Európában vége van, ezt egyre több filozófus, szociológus, politológus hangoztatja. Többek között olyan szaktekintélyek, mint Jürgen Habermas vagy Charles Taylor, Kaul Volker, David Rasmussen, Gregor Mc Lennan, mindannyian neves európai és újvilági egyetemek professzorai (egyikük sem teológus). Az idézett szerzők szerint végre eljöhet, mert a továbbélés feltételeként el kell jönnie az időnek, amikor a vallásos embereknek – tetszik vagy nem – a felvilágosodás korszaka után először komoly beleszólása lesz a társadalmi, politikai, gazdasági döntésekbe.

 

Ez persze újra óriási felelősséggel jár, talán ezért sem jön annyira jól a vegetálás és a perifériára szorultság kényelmébe, a látszat-cselekvések és a hatalom nélküliség felelősség-mentességébe beleszok(tat)ott keresztény elöljáróink némelyikének. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen mértékű felelősségvállalásban az egyéni vagy szűkös csoportérdekek előtérbe kerülése, a rossz döntések, vagy a jó szándékból elkövetett tévedések csak a Szentlélek vezetésével küszöbölhetők ki.

 

A helyzet viszont adott, és konkrét cselekvést követel. Félreállni vagy elbújni annyit érne, mint Jónás próféta kezdeti ellenállása az Úr akaratával szemben. Fel kell ismernünk a hipermarketek és az eldobható kapcsolatok kényelmében élő, individualista huszonegyedik századi önmagunkban a hit, az imádkozás és a közös cselekvés egyetlen igaz útját. Mert a kiürült, felszínes, csak megszokásból művelt kereszténység nem más, mint képmutatás.


Radikálisabban szólva: meg kell mozdítani az elhájasodott, nyilvános jótékonykodási vacsorák bársonyszékeihez szokott keresztény ülepeket. Ezt először a muszlimok hatására ismertük fel Európában, és ők is fogják kikényszeríteni. Van amit tanulnunk tőlük, ha nem mást, hát annyit, hogy a XXI. századi Európa újra a tanúságtétel földje.

 

                                                     (Szilveszter László)

 

                                        

 

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr893321761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása