Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2011.03.23. 10:38 Újjászületés

A változás ideje

 

     Az elmúlt héten találkoztam egy kedves öreg bácsival, akivel amúgy elég sokat szoktam beszélgetni. Beszélgetünk mindenféléről: időjárás, politika, napi események. És egyszer csak a bácsi megjegyzi: „Ej, ennek a világnak meg kell változni. Valaminek nagyon meg kell változni. Mindannyian bűnösek vagyunk, de ennek a világnak kell megváltozni!”

 

Én nekem nem kell megváltozni, majd a világ megváltozik!

 

 

    A változás egy bűvös szó. Az igében azt olvassuk, hogy ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt és ímé, új jött helyébe. Gondoljatok bele, hogyan szokták reklámozni a termékeket. Új! Egészen új dolog, a régi már rossz, nem jó semmire. Az egész emberiség ebben él, hogy változásokra van szükség. Ennek a világnak meg kell változnia. Valamilyen módon változnia kell. DE magadban tapasztaltad-e ezt, hogy valaminek változni kell?

 

Azzal szoktunk szembeütközni, hogy változnék, de nem tudok, és nem tudom, hogyan kellene változni. Egyrészt tehát szeretnénk változni, másrészt meg úgy tartjuk, hogy aki állandón változik, az jellemtelen, gerinctelen, nem is magyar ember, utolsó… és szoktuk sorolni, hogy milyen. Nem fura dolog, nem nagy csapda? Változnunk kell, meg kell változni ennek a világnak, de amikor valaki végre elkezd változni, azt mondjuk róla, hogy jellemtelen.

 

Tudjátok, gyakran én is e kettő között őrlődök. És amikor végre változtatok valamit önmagamon, olyan dolgokon változtatok, amiket nem kellene, és abban maradok „jellemes”, amiben nem kellene. Makacskodok a bűneimben, pedig ott kellene, hogy változzak.

 

Az egész emberiségben benne lüktet, és lüktetett, hogy változni kell. Nézzük csak végig a történelmet. Egyik korszak a másik után, egyik változás a másik után, már nem jó a régi, újra van szükség. Erről szól az emberiség történelme.

 

 

   1. Az első dolog, amivel megpróbáljuk megváltoztatni a világot, vagy kordában tartani a káoszt, nem más, mint a törvények és szabályok. Még otthon a családban is vannak írott vagy íratlan szabályok. De minél vastagabbá válnak a törvénykönyvek, azon csodálkozhatunk, hogy még sincsen rend, és változás ebben a világban. Minél vastagabbak ezek a törvénykönyvek, annál több a kiskapu benne. A törvénnyel az a gond, hogy habár bizonyos változásokat tud hozni, de olyan igazi változást, amire szükséged van, nem tud hozni. És tudod, miért? Mert a félelmet és a megfélemlítést használja.

 

Hadd mondjak el egy banális, mai példát. Nemrégiben eléggé megszigorították a közlekedési szabálysértések büntetését. Tudom, hogy néhány évvel ezelőtt Torda és Kolozsvár közötti útszakaszt egy cég beradarozta. Nagyon sok ismerősöm abban az időben kapott otthon egy kis levelet, benne egy radarfényképpel, ennyivel és ennyivel haladtál. Ez talán még nem lett volna olyan nagy baj, csakhogy a fénykép mellett egy számla is meghúzódott, hogy mennyi büntetést kell fizetni. Megjött a törvény. És tudjátok, hogy mit csináltak a legtöbben? Elkezdték magukat megvédeni a törvénytől, és elkezdtek radarérzékelőket vásárolni. Az utak mentén ma is ott vannak a radarok, csak az a baj, hogy ezek félelmet keltenek bennünk, és arra ösztönöznek, hogy megvédjük magunkat a törvénytől. Az a baj, hogy amíg a radarérzékelő nem a szívedben lesz, hanem a kocsidban, addig semmilyen igazi változás nem fog történni. Csak megpróbálod megkeresni a kiskaput, hogy hogyan lehet a törvényt kijátszani. Ugyanez van erkölcsi téren is, és abból a szempontból is, hogy meg kell térni.

 

 

   2. A másik dolog, amivel megpróbáljuk megváltoztatni magunkat, nem más mint az ideológiák tömkelege. Igen, ismerjük mi is ám az ideológiákat. Filozófusok, okos emberek kitalálnak eszméket, majd ezeket átveszi a társadalom, szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges csoportok, pártok, és megpróbálják megvalósítani. Ilyen ideológia a kommunizmus. Nagy ideológiák: szabadság, testvériség, egyenlőség. Önmagukban az ideák nagyon jók. Nem lett volna jó a szabadság, a testvériség, az egyenlőség? Hát hogy ne lett volna jó! Bárcsak megadná Isten, hogy ez legyen! De a kommunizmus megbukott. Több oka van ennek, de azt hiszem, hogy ebben az is közrejátszott, hogy a rendszer az anyagi javakat elvette egyesektől, megpróbálta szétosztani. Csakhogy a mohó emberrel nem lehetett ezt lenyeletni. Nem úgy történt, hogy a gyárból kivándoroltak az alkatrészek, és otthon összeálltak szépen? Testvériség volt, egyenlőség volt, mégis a táskámba, vagy a zsebemben kivándoroltak a dolgok a gyárból. A kommunizmus anyagilag is megbukott, és tudjuk, hogy Kelet-Európában nagyon nagy űrt hagyott maga után. Morálisan is megbukott, mert a legnagyobb vezetők nem tudták betartani az ideológiák tanítását, pedig ők éltek, haltak azokért. Ők voltak azok, akikről később kiderült, hogy a legnagyobb tolvajok voltak. Amíg mindenki nyomorgott, a kommunista országfő úgy élt, mint egy kiskirály.

 

Az ideológiák nem tudnak megváltoztatni. És ezt megtapasztaltuk. Új ideológiában élünk 1990 óta: kapitalizmus, demokrácia. Valakitől egyszer azt hallottam, hogy a kapitalizmus nem más, mint demokráciába bújtatott diktatúra. Tudjátok, hogy minek a diktatúrája? Itt van a zsebembe, meg a pénztárcádban: a pénz diktatúrája. Nézzétek meg, hogy mennyire a pénzről szól az életünk! Mindenki harácsol, gyűjtöget magának. És egyre inkább elkeseredünk, mert azt látjuk, hogy az ideológiák jönnek, mennek, de az ember ugyanaz marad. Talán még rosszabbak lettünk.

 

 

   3. Vannak új módok is, ahogyan meg akarjuk változtatni a világot. Ez nem más, mint a tudomány útja. A tudomány, majd megváltoztat mindent. És azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt 100 évben robbanásszerűen megkezdődött a különböző tudományok fejlődése, az elektronikus kütyük, gépek, eszközök feltalálása. És a tudományok fejlődése egyszerre eltölt biztonságérzéssel, félelemmel. Mi lesz, ha egyszer csak elrobban egy olyan atombomba, és megsemmisíti a Földet? Ott van bennünk a félelem, de a biztonság érzése is.

 

Sok változást hozott a tudomány az életünkbe, csak éppen az embert nem változtatta meg. Számomra nagyon csodálatos az, hogy a tudósok között rengeteg hívő ember van. Meghökkentő, mert azt gondolnánk, hogy aki a tudománnyal foglalkozik, az csak ateista, materialista és az evolúció híve lehet. De ők rájöttek arra, hogy a tudásuk véges, hogy ebben a világban túl nagy a rend. Kell lennie egy Istennek, aki mindezt fenntartja és igazgatja.

 

A tudomány nem oldotta meg az ember alapkérdéseit. Sok mindent megváltoztatott körülöttünk, de bennünk nem változtatott meg semmit.

 

 

   4. Nem baj, majd jön a civilizáció, ami majd mindent megváltoztat. És valóban civilizálódtunk. Most már nem kapják elő a kardot, nem döfik bele a másikba. Ezt ma másképpen csináljuk! Az történt, hogy a mi civilizálódásunkkal a bűneink is civilizálódtak. Mohácsról azt mondjuk, hogy nagy veszteség! Mennyi ember meghalt ott kardok, buzogányok által brutális módon. De manapság nem mondjuk, hogy veszteség arra a több millió csecsemőre, akik a kórházak haláltáboraiban nem születhetnek meg erre a világra. Ez nem veszteség! Mohács az volt! Értitek a rafinériát!? Civilizálódtak a bűnök. Nem oldódott meg a bűnkérdés, nem hozott igazi változást a civilizáció sem.

 

   5. Az 5. manapság nagyon divatos. Változtassuk meg úgy önmagunkat, hogy megbabráljuk a génjeinket. Erről ma már nagyon sokat lehet hallani. Az ember bekapcsolja a Discovery-t, vagy a National Geografic-ot, máris hall a génterápiáról, a klónokról stb… Azt is taglalják, hogy tervezzük meg a gyermekeinket: milyen legyen a szeme, milyen a füle, milyen a haja, izmos legyen, vagy ne legyen, okos legyen, vagy ne legyen. Új embertípust alkotunk!

 

Van olyan, hogy természetes klónok. Hallottatok róluk? Őket nevezzük ikreknek. Ugyanolyan genetikai állománnyal rendelkeznek, mégis kiderül, hogy mennyire különböznek. A viselkedésük, a döntéseik egészen mások. A döntéseket nem lehet befolyásolni. Lehet, hogy eljön az idő, amikor sok mindent meg tudunk majd változtatni genetikai úton az emberben, de ami ott van legbelül a lelkedben, azt nem lehet így megváltoztatni.

 

   Testvérek, ha itt Áment mondanék, nem lennénk keresztények. Ti azért hiszitek, hogy van változás, úgy-e? Hogy Jézus Krisztus által megváltozhatnak emberek? Hogy Általa a régi újjá lesz? Az ige itt arról beszél, hogy aki elfogadja Jézust, az új teremtés.

 

Manapság nagy probléma a kisebbségek integrálása a társadalmunkba. És e szó hallatán általában a roma – cigány emberek jutnak eszünkbe. Igen, azok ilyenek, olyanok, lopnak, csalnak, lustálkodnak – Legyenek olyanok mint mi! – mondjuk. Haljanak bele a munkába! A család helyett keressék állandóan a pénzt! És sorolhatnánk, hogy mi mindenben kellene, hogy olyanok legyenek, mint mi. Integráljuk a romákat! S akkor jönnek a szkeptikusok. Amúgy mi magyarok jók vagyunk a szkepticizmusban. Tele vagyunk nagyon negatív kicsengésű szólásokkal és közmondásokkal, mint például: Nem lesz kutyából, csak kutyaszalonna. Nos, az Istennél minden vastag mangalica szalonna kutyából van.

 

    Nemcsak úgy mondom ezt. A tegnap a gyülekezetünkben a konfirmandus csendesnapon volt néhány roma fiatal. Tudjátok, hogy miről tettek bizonyságot? Hogy az Isten megtalálta őket, és megváltozott az életük. Beleremegett a lelkem. Nem tudom, testvérek, elmondani, hogy milyen élményben volt részünk! Aztán megadatott a lehetőség, hogy a tiszteletes úrral, és néhány ifissel kimenjünk Sárpatakra a Szerbiának nevezett cigánynegyedbe egy roma családhoz. Rend volt, tisztaság volt náluk, és olyan szeretettel fogadtak, amit el sem tudtam volna képzelni. Tudjátok, hogy tudnak azok szeretni, imádkozni, énekelni? És tudjátok, mi változtatta meg őket? Nem a szociális programok, nem az ideológiák, és nem is az euró, hanem egyedül Jézus Krisztus. Tudod, ott áll számodra is a Golgotán a kereszt, „ma még ha jössz, elérheted, /ne késs tovább, ne várj tovább,/ ma kérd Atyád bocsánatát.” Te is csak úgy változhatsz meg, hogy leteszed a bűneidet Jézus keresztje alá.

 

Segítsen meg Isten, hogy igazán megváltozhass!

 

 

                                                                    (Müller Lóránd)

Szólj hozzá! · 1 trackback


A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr302764399

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Lackfi János - FEKETE 2011.03.24. 15:10:41

SZÍNEK– Szorítsatok már helyet nekem is, mit hisztek, hol vagytok? Keményebb ez a lábazat, mint tegnap, mit csináltak vele? Aj, nézzétek már, ki riszál ott? Na, hol a tuti ilyen hidegben? Bizony, egy jó, meleg nunában! – Vegyél vissza, nem ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása