Újjászületés

Keresztény felekezetek közötti párbeszéd

Házigazdák

Dohi Zoltán, Simon András, Szilveszter László

Hozzászólások

2011.03.12. 13:03 Újjászületés

Kereszténység és hagyományőrzés

- korszerűtlen gondolatok nemzeti ünnepünkre -

 

 

 

 

       „Kemény beszéd ez.

        Ugyan ki hallgatja?”

                            (Jn 6,60)

   

    

 

 

 

 Keresztény hagyományőrzők!


    Az elmúlt két évtized alatt sok lehetőség kínálkozott az erkölcsi megtisztulásra, igazi megtérésre, újjászületésre, amelyre nemzetünknek oly nagy szüksége volna ezekben a zavaros időkben, és mi rendre elszalasztottuk őket! Ne hazudjunk magunknak, hagyjuk az önámítást! A neoliberális, léha élvezet- és szórakozáscentrikus életvitel, némi történelmi körítéssel, költséges kellékekkel még izgalmasabbá téve, ránk is ugyanúgy jellemző volt, mint globalista ellenfeleinkre. Nem lehet kétfelé sántikálni, nem lehet két urat szolgálni! Ami a világ szemében dicsőséges, az Isten szemében utálatos. Nézzünk abba a tükörbe, amit Isten tart elénk, merjük magunk Isten mércéjével mérni.

 

A nemzetépítés-identitásmegőrzés pózában tetszelegve, a hazafiasság babérjaira is igényt tartva nagy pénzeket költünk többnapos ,,hagyományőrző” rendezvényekre, ünnepségekre, egyenruhákra, lovakra, lószerszámokra, lótartásra, miközben sokgyermekes magyar családok ezrei szembesülnek a szegénység egyre szorongatóbb valóságával. Iskolák szűnnek meg, és elérkezett az a pillanat, amikor a szegény székely kisgazdák talpa alól aprópénzért húzzák ki a szabad élet utolsó lehetőségét, a szántóföldet is. Valljuk be, közönyösek voltunk ezen testvéreink sorsa iránt, mert amíg mi drága, költséges játékunkat játszottuk, egyre mélyült a szakadék köztünk és az egyszerű emberek között.

 

Ne azoknak az őseinknek a példáját kövessük, akik vagyonukat látványos mulatságokra, bálokra, vadászatokra, drága ruhákra, lovakra pazarolták, hanem kövessük azokat, akiket érdekelt a szegény tehetséges falusi gyerekek iskoláztatása, az árvák sorsa, a szegény emberek életminőségének javulása, szellemi fejlődése. Böjte Csaba testvér otthonaiban kétezer-ötszáz gyerek él az Isten által kirendelt adományokból, kenyérből, igéből, de a ténylegesen rászorulók ezeknek a többszörösét teszik ki. Ha egyetlen ember ennyire volt képes, mennyivel többre lennénk képesek mi, akik sokan vagyunk, ha ugyanazon az úton járnánk!

 

Tisztelet a hagyományőrzőknek, akiket nemzettársaik őszinte, alázatos szolgálatának a vágya vezet, akiknek Isten neve nem üres jelszó, hanem tényleges és félelmet keltő, reménységet adó, hitre buzdító hatalom, erkölcsi törvény, élő jelenvalóság, akik tudják, hogy Istent illet minden dicsőség mindenben, és nem önmaguknak vagy nemzetüknek tulajdonítják azt.

 

    Magyarok! Megtérésre, gyökeres erkölcsi megújulásra van szükségünk. Önvizsgálat, bűnbánat, alázat kell, hogy Isten újra használni tudjon minket, különben elveszünk. Kellenek mindezek, hogy megnyílhassanak szemeink, és a valóságot úgy láthassuk, ahogy van, tisztán, ne a múlt ködén át! A most elkezdett munkát csak úgy vihetjük végbe, Isten előtt csak úgy válhatunk Krisztusban igazzá, hogy mondhassuk újra: Soli Deo Gloria!

 

Egyedül Istené a dicsőség!

 

 

 

 

Kedves Testvéreim!

 

     Való igaz, hogy mindent elkövet a sátán, hogy bennünket tévútra terelve ne vegyük észre magunk között a szenvedőket, a segítségre szorulókat, mindazokat, akik közöttünk élnek, de mi nem akarunk tudomást venni róluk, hanem saját gőgös szeszélyeink kielégítésén munkálkodunk. Mivé váltak a nemzeti ünnepeink, hagyományaink? A sírva-parádézás, a pénzszórás, a nemzeti kiválasztottság-tudat, és a közös lerészegedés alkalmaivá!

 

Tisztelet azoknak, akik szeretik népüket, hazájukat, de ezt nem úgy teszik, mint a farizeusok, akik tudvalevő: kürtöltettek maguk előtt! Mert mi a célja a hagyományőrzésnek, ha nem lesz akinek átadni keresztény – vagy megengedem: keresztény nemzeti – örökségünket? Ha kizárjuk magunk közül azokat a testvéreinket, akik segítségre szorulnak?

 

„Kövess engem – mondja Krisztus –, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!" (Mt 8, 22) Halottak lennénk, akik régvolt, délibábos események, gátlástalan politikai kalandorok, karrierista szabadkőművesek vagy ateista írók, költők hagymázos gondolataiból élnek? Akiknek fontosabbak a pogánykor vélt vagy valós rítusai, mint Magyarország ezeréves kereszténysége?


    Honfitársaim!
Nekem is összeszorul a szívem, ha Trianonra gondolok. De vajon tanultunk-e hibáinkból? Összetartóbbak lettünk-e azóta, legalább mi, magyarok? Szeretjük-e idegen nyelvű testvéreinket, ahogy azt Szent István urunk parancsolta? Ne feledjük, hogy minden királyunk teljesítette ezt a parancsot! Segítjük-e a bajbajutottakat, a szegényeket, a rászorulókat, erőnkhöz mérten, ahogy ezt Megváltónk, Jézus Krisztus tanította? „Éhes voltam, és  ennem adtatok. Szomjas voltam, és innom adtatok, Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és fölkerestetek. [...] Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, azt velem tettétek." (Mt. 25, 35-40)

   A magyar nemzet jövője a kereszténység, vagy a pusztulás. Ünnepeink igazi keresztény ünnepek lesznek, vagy a pusztulás ünnepei. A magyar lélek útja az újjászületés Krisztusban, a mi egyetlen Urunkban és Megváltónkban, vagy a halál. Szabadság Istenben, vagy a bűn rabszolgasága.

 

Ez a kérdés.

 

Válasszatok!

 

                                      (Simon András - Szilveszter László)


 

9 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://keresztenymisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr622733191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

flora 2011.03.16. 09:14:53

Teljesen átérzem és értem, amiről írtok, de attól tartok, hogy ezt csak kevesen fogják meghallani. De talán egyre többen... Mint ahogy mondjuk néhány éve még én sem értettem volna, mit szeretnétek.
Engem mindig a gyakorlat érdekel. Hogyan tudnátok egyre több ember szemét felnyitni? A blog jó ötlet, van is hatása, de nem elég... Valami mást is ki kell találni, mondjuk fontos lenne papokat, lelkészeket megnyerni, akik a szövetségeseitek lehetnek, civileket, akik hajlandóak ezekről a dolgokról megnyilatkozni a környezetükben.
Szerintem minden nagy dolog egészen kicsiben indul, általában egy-két ember szorgalmazására.
De tudni kell, hogy a ma embere fogyaszt és kényelmes. A keresztény is. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni magamnak - és írni is szeretnék erről -, hogy "jóllakott keresztények" vagyunk. Még a böjtben is...
Jézus útján jártok, az pedig sok mindenhez elég:)

Szilveszter László · http://www.keresztenymisszio.blog.hu 2011.03.18. 16:57:46

Köszi.
Valóban "jóllakott keresztények" vagyunk. Különben próbálunk másokat is bevonni (papokat, lelkészeket, értelmiségieket stb.) a "munkába", több kudarc után most úgy néz ki, hogy valami csak elindult.

Persze, nem akarjuk megváltani a világot, megtette ezt helyettünk Krisztus.

thotferi 2011.04.10. 23:54:17

"Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!"

ssimon 2011.04.24. 21:08:33

@thotferi: A múltunk nagyon fontos,mert csak ha jól ismerjük a múltunkban elkövetett hibáinkat,tévedéseinket,azok okát és következményeit,akkor kerülhetjük el a jelen és jövő csapdáit és kelepcéit.Egyébként nem a múltunk,hanem csakis az Istenbe vetett élő hitünk menthet meg minket.Isten nélkül nincs jövő.Dicső múltja sokaknak van,de jövője keveseknek.Térjetek meg,és MINDEN a tietek lesz!Vagy elkárhoztok dicső múltatokkal együtt,hisz Isten a kevélyeknek ellenáll,az alázatosokat felemeli.Ez érvényes a népekre is.
Ui.Egyébként Napóleont nem sokat zavarta a dicső múltunk,dicső múltunkkal együtt is jól el tudott páholni minket.Sajnos.

thotferi 2011.04.25. 18:39:13

@ssimon: A mi "dicső múltunk" egy krisztusi nép szenvedéstörténete.
Szenvedéstörténet az igazságért, jóságért ,szeretetért, erkölcsökért.
"Népek Krisztusa Magyarország!"
www.bombahir.hu/pogany-oldal/a-keresztenyseg-elotti-jo-erkolcs
Napóleon Győrnél vívta legnehezebb csatáját és csak az ostoba Habsburg hadvezetésnek volt köszönhető, hogy nem nyertünk, hanem rendezetten visszavonultunk.
Isten és a múltunk egymást nem kizáró tényezők.
Lehet, hogy a szeretet , az Isten parancsolatai iránt való hűség, magában az emberi vérben képes olyan folyamatokat előidézni, amelyek adott esetben jótékony, vagy fordított esetben kártékony változásokat generálhatnak.Lehet, hogy még az örökítő anyagban is megjelenik a szeretet jótékony hatása és ez védelmet nyújt az ilyen ember utódainak generációkon keresztül. Mi magyarok ebből élünk, hogy ilyen nagyszerű jellemű szkíta őseink voltak, akiknek a génállománya a szeretet hatására feltöltődött az Isten áldásával , amely máig hatóan véd bennünket is. Természetesen, ezt mindennapi gonoszságunkkal visszájára is lehet fordítani, de csak harmad és negyedízig. Hála, szerető Istenünknek, hogy csak addig!
A szeretet jótékony és a gonoszság romboló hatását már molekuláris, sőt kristályszinten is lehet vizsgálni: (A víz üzenete)
indavideo.hu/video/A_viz_uzenetei
A szkíta ősbölcsességből nem csak Jézus tanításai származnak, hanem a Buddhizmus is innen töltekezett:
www.buddha-tar.hu/buddha_a_szkita_bolcs

ssimon 2011.04.25. 21:32:35

@thotferi:
1.Krisztusi nép nem létezik:krisztusi (keresztény)az a személy,aki őt befogadta,akiben él az Ő lelke,aki hozzá hasonló,nemzeti,faji hovatartozásától függetlenül
2.A népek,emberek nem valamiért,hanem valami miatt szenvednek-többnyire büneik miatt(pl.széthúzás,kevélység,önhittség)
3.A hadtörténészek szerint a Borogyinói,Waterlooi csatákhoz viszonyitva a Győri csupán egy kis csetepaté volt-az elesettek száma is mérvadó
4.A ,,rendezett visszavonulás"leginkább a vesztesek hirközléseiben szerepel-lásd a németek nagy rendezett visszavonulását,frontvonal-röviditéseit,a 2.világháborúban,amelyek többnyire katasztrófális vereségeket takartak
5.Isten teremtett minket-Ő múltunk szülője,jelenünk Ura,jövőnk záloga
6.A szeretet parancsa nem csak a saját népemre vonatkozik
7.Kik voltak azok,akik hűségesek voltak Isten parancsolataihoz a magyarok közül?Mikor?És akik nem voltak hűségesek?Azok nem magyarok?Igy hányan nevezhetjük magunkat magyarnak?
8.Isten ,,felhozza napját gonoszokra és jókra,és esőt ad igazaknak és hamisaknak.(Máté 5,45)Ez az áldás.Ettől még lehetünk gonoszak.Lehetünk hálásak az életért,áldásért,vagy tulajdonithatjuk magunknak a dicsőséget.,,Ime eljön a felhőkön,és meglátja minden szem,azok is,kik ÁTSZEGEZTÉK,és siratja őt a föld minden nemzetsége."
9.Mi van azokkal a magyarokkal,akik jellemtelen ősöktől származnak pl.az apjuk tagja volt a kommunista pártnak,esetleg besugó is volt.Vagy még mélyebbre ásva-az egymás ellen fegyvert fogó magyaroknak,török-vagy németpártinak,kurucnak,labancnak melyik tábora volt jellemtelen?Thököly vagy Zrinyi?Zápolya vagy Dózsa?Mert az egyik az kellet legyen.Azon is el lehet gondolkodni,hogy a hősök többnyire fiatalon,utód nélkül halnak meg,a gyávák elbújnak,túlélnek,szaporodnak.Az ő génjeik.többnyire.
1o.Az utolsó mondat istenkáromlás,embert helyez Isten fölé.Jézus tanitásai nem a szkitáktól,hanem az Atyától származnakJézus és Isten egy.Isten Jézusban önmagát jelentette ki.
Aki önmagát Isten fölé helyezi,az egy a Sátánnal.Ugyanabban a pusztulásban lesz része.Istennel nem jó játszani.Térjetek meg,hisz rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.Alázatosan kérlek,a lelketekért!A bölcsesség senkit nem fog megmenteni.Még nem késő.Akié a Fiú,azé az élet.

,,Amikor megláttam,lába elé estem,mint egy halott."(Jel.1,17).
Én már találkoztam vele,egyszer mindenki találkozni fog.Csak ne legyen túl késő,magyarok.Most menjetek elé,mig tart a kegyelemidő.A fehér lovon ülő már csak itélni fog!

thotferi 2011.04.26. 11:28:28

@ssimon: Látom, sok kérdés felmerült benned. Megpróbálom szittya magyar szemlélettel, de keresztény alapállásból megválaszolni őket.
Az a krisztusi nép, amely keresztény.
2. Lehet szenvedni a jóért is, ha ok nélkül bántanak, üldöznek,ha Krisztusért szenvedek, akkor ez nem egyelő azzal, ha a gonoszságom okán ér a szenvedés.
3.kultura.hu/main.php?folderID=959&articleID=300847&ctag=articlelist&iid=1
Napóleon a csatáról másképp vélekedett: " Marengó és Friedland unokájának" nevezte, mert nem sok kellett volna, hogy megnyerjük.
7. Nagyon sokan hűek voltak a magyarok közül Isten parancsához. (Pl: Szent Erzsébet, Sz.Margit, Szent Kinga, Jolánta, Sz. Hedvig,Szent László,Sz. István, Sz.Imre, Mindszenty, stb)
Akik nem voltak hűek, azok is magyarok, ha magyarok.
Sokan nevezhetjük magunkat magyarnak, azok akikben magyar érzés, magyar szív van, mind magyarok.
9. A Tízparancsolatban Isten világosan közli az arányszámokat.
"Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyedízig, de irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem."
A mindennapi gonoszságainkat Isten csak 3-4 generációban bünteti, viszont a jókat ezerízig megáldja, ezért nem mindegy, kik voltak az őseink.
10. A mi népünk erkölcsiségén, történelmén, mítoszain keresztül is maga a Teremtő Atya nyilatkoztatja ki magát. Amikor a szkíta ősbölcsességről van szó, az is az Atyától származik.
A többi ponthoz nincs mit hozzáfűznöm, én is hasonlóan gondolom.

Dr. szpahi 2011.04.26. 11:50:24

@thotferi:

Azt mondod "nem sok kellett volna, hogy megnyerjük"?! Igen. Az kellett volna, hogy ne szaladjanak szét gyáván, eszük vesztetten. Olyan "híresek" voltak a magyarok, s olyan "hősiesen" viselkedtek a napóleoni seregek elleni győri ütközetben, ahogy azt Petőfi is megírta:

"S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?"
(A nép nevében)

thotferi 2011.04.26. 12:29:48

@Dr. szpahi: Ez egy ostoba toposz. Nem Petőfit kell ez ügyben megkérdezni, hanem a szemtanúkat.
A legvitézebbül a magyar insurgensek harcoltak, többször megfutamították a franciákat, az ostoba hadvezetésünk miatt nem nyertünk.